3.fejezet.

Sziasztok.Nagyon köszönöm a komikat,kedvesek vagytok.(: A következő fejezetet 5 KOMI után hozom.!És még 1 dolog...IRATKOZZATOK FEL RENDSZERES OLVASÓNAK.!(: Jó olvasást.

Reggel a telefonom ébresztett.Félálomban a kis asztalon lévő mobilért nyúltam,a fülemhez emeltem és beleszóltam: -Halló.
-Szia Drágám! Mi újság?Hogy vagy?-faggatott apa.
-Jól vagyok.-válaszoltam álmosan.-Bocsi,hogy tegnap nem hívtalak,de nagyon fáradt voltam.
-Semmi baj.A lényeg,hogy jól vagy.Ó,most mennem kell.A húgod kikészít.-mondta fáradtan.-Szia Nelly.
-Szia apu.
Igen,ez jellegzetes reggeli telefonbeszélgetés.Még visszadőltem pár percre,de nem akartam visszaaludni,úgyhogy felpattantam,és kimentem a fürdőszobába.Rendbe szedtem magam,majd felöltöztem.
Úgy döntöttem,hogy ma megnézem a várost.De előtte enni is kéne.Lementem a szálloda ebédlőjébe,és megreggeliztem.Ezután már nem mentem fel a szobámba,hanem egyenesen kimentem a városba.
Még sosem voltam Londonba,pedig nincs messze tőlünk.A látvány ami fogadott,egyszerűen csodálatos volt.Már az utca is.Ezek után csak jobb lett.Valahogy kilyukadtam a London Eye-hoz.Nem szálltam be,csak távolról néztem,de tuti,hogy legközelebb közelebbről is megnézem.Miközben gondolkoztam,eszembe jutott David.Fel kéne hívnom.És így is tettem.
-Szia Dave!-köszöntöttem,mikor beleszólt a mobiljába.
-Héé,kislány.Mizu?-érdeklődött kedvesen.
-Semmi,csak olyan egyedül vagyok.És akkor eszembe jutottál.Elvégre te vagy a LB-m.-nevettem fel.
-Hát,ja,olyasmi.-mondta zavartan.-Na és,milyen a város?Mit csinálsz most?
-Most éppen a London Eye-t nézem.Annyira szép!
-Az biztos.Na figyu,most lépnem kell,de majd még mindenképp beszélünk.-kezdett búcsúzkodni.
-Oké.Legyél jó.Szia.-tettem le.Azért jó,hogy van egy ilyen jó barátom.
Ezután még sétálgattam erre arra,de meguntam és már délután volt,úgyhogy haza indultam.
Korgott a gyomrom,ezért először az ebédlőbe ültem le,rendeltem,majd meguzsonnáztam.
Aztán mivel nem volt semmi dolgom,felmentem a szobámba,és pihentem.Már nagyon izgultam,a holnaputáni Olimpia miatt,de ez érthető.Próbálom leplezni,de lehetetlen.Még bekapcsoltam  tévét,de nem kötött le,úgyhogy betakaróztam,és elnyomott az álom.

                                                                ***
Olyan gyorsan eltelt a nap,hogy semmire nem maradt időm.Konkrétan mentem 2 kört a városban,hogy teszteljem a bringám,és eltelt.Én ilyet még nem láttam.Amúgy holnap délután 3-kor kezdődik a verseny,de már délelőtt 10-re be kell mennem,mert holnap lesz a záróünnepség is,tehát arra is kell gyakorolni.
                                       
                                                                ***
És eljött ez a nap is.Tegnap,és ma is annyi sms-t és hívást kaptam,hogy kezdtem begőzölni.Sok olyan is küldött sms-t akit nem is ismerek,de mindegy.David is hívott.Sok sikert kívánt,meg mindent,és mondta,hogy nézni fog.
Megcsörrent a telefonom.Apa volt az.Igen,ő még nem hívott.
-Drágám,nagyon sok sikert kívánok.Ne haragudj,hogy most hívtalak,de nem akartalak később zavarni.-hadarta a telefonba.
-Köszönöm apa!Nagyon szeretlek,és igyekszem.
-Én is téged.Amúgy Mr.Martin is odaért már.Azt mondta,hogy majd találkoztok.
-Rendben.Most viszont mennem kell.Köszönök mindent.Imádlak titeket.-kezdtem búcsúzkodni,mivel indulnom kellene.
-Jól van Nelly.Ügyes legyél.Anyád is büszke lenne rád!-mondta,de hallottam,hogy a könnyeivel küszköd.
Erre nem tudtam mit mondani,mert elsírtam volna magam,ezért kinyomtam a telóm,és ki is kapcsoltam.Mára elég lesz már.
Ezután elindultam a Stadionba,ahol már egy csomó versenyző volt.
Először próbálnunk kellett.Ment a zene,a fellépők énekeltek,mi pedig előadtunk egy kisebb koreográfiát.
Flottul ment a dolog,nem voltak problémák.Ezzel el is telt az idő.És eljött a verseny ideje.
Olyan szinten izgultam,hogyha megfogtam volna egy kanalat,tuti,hogy kirepült volna a kezemből.Még fél óra.
Körbejártam a pályát,mikor összefutottam Mr.Martin-nal.
-Mindent a terv szerint.Jó leszel kislány!-biztatott kedvesen,mire elmosolyodtam.
Még mindenki ment egy kört BMX-szel is,tehát a pályát nagyjából ismertük.Aztán elkezdett gyűlni a tömeg,ami azt jelentette,hogy mindjárt mi jövünk.A pályát ismerem,a bringám jó.Minden oké lesz.
Megfújták a dudát,ami azt jelentett,hogy fel kell állnunk a  kezdőpozícióba.Rajtam kívül még 14 lány volt.
Mindenki felvette a sisakot.A feszültséget vágni lehetett volna.Még pár másodperc...És indulás!
Mint a golyó,mindenki úgy rajtolt.A közönség őrjöngött.Engem pedig ki a akartak szorítani.A 4.helyen voltam,de nem sokáig.Mellettem feltűnt egy lány,de nem engedtem,hogy leelőzzön.Ekkor rám húzta a kormányt,és egy óriásit borultunk.A másik csaj felpattant,majd továbbhajtott,de én mozdulni sem bírtam.Nagyon fájt a kezem.Még elment mellettem pár lány,majd vége lett a versenynek.Mint megtudtam,11.lettem.A többiek előbb dőltek ki.Mikor már csak a sérültek voltak a pályán,a mentősök,és az edzők közelebb jöttek.
-Jól vagy?-kérdezte Mr.Martin aggódva,miközben a mentősök szemügyre vették a sérülésem.
-Hát.A kezem nagyon fáj,de amúgy igen.-vontam meg a vállam.
-Jó.Minden rendben van.Így is nagyon ügyes voltál.Remélem tudod!
-Persze.-mosolyodtam el halványan,miközben a mentősök levezettek a pályáról,Mr.Martin meg letoltam a BMX-em.
A mentősök begipszelték a kezem,és a "színfalak" mögé vezettek ahol a fellépők,és a többi sérült volt.Mondták,hogy maradjak itt.
-Jól vagy?-szólított meg egy srác.Miközben négy másik állt meg mögötte.
-Öhm,hát nagyjából.-vontam meg a vállam.
-Olyan nagyot borultál!-röhögött fel a szőke fiú.Aztán amikor a többiek szúrós szemmel meredtek rá, korrigálta magát.-Vagyis,remélem jobban leszel.
-Biztosan.-nevettem el magam.
-Na,hagyunk pihenni.Remélem még összefutunk.-kacsintott rám a fekete hajú srác.
Miközben négyen előrementek a göndör hajú fiú,mélyen a szemembe nézett,és egy papírlapot adott ár,majd szó nélkül a többiek után ment.
Kíváncsian kihajtogattam a minire összehajtott papírt,majd elolvastam.Ez állt rajta: "Holnap hívj fel szépség.xx." és a telefonszáma.Mosolyogva néztem magam elé,majd arra eszméltem,hogy Mr.Martin áll meg előttem.
-Nincs semmi baj kicsi lány.Ez így magában is óriási dolog.Na de most mennem kell.És jobb lenne ha te is jönnél.Pihenned kéne.
-Oké,megyek.-tápászkodtam fel.-Te mikor mész?
-1 óra múlva indul a vonatom.Addig hazaviszlek.Vagyis a szállodába.
-Jó.A biciklimet hazaviheted.Itt már nem lesz rá szükségem.
-Ahogy szeretnéd.-biccentett,majd elindultunk az ideiglenes otthonomba.