4.fejezet.

Először is...nagyon köszönöm a komikat.(: <3 Másodszor...megvan az 1000.látogató.wow.*-* Harmadszor...iratkozzatok fel,rendszeres olvasónak.(:    A kövi fejezetet 7(!) komi után hozom.   Jó olvasást.<3

Mikor reggel felébredtem,Mr.Martin már nem volt itt.Még tegnap elment a 8 órai vonattal.

Különösebben nem terveztem semmit mára,csak pihenni!Mondjuk törött kézzel nem is nagyon lehet sok mindent csinálni...Egyébként a gipszet pár nap múlva le is veszik,szóval nem komoly a törés.

Az ágyamban fekve,elővettem a telefonom,és bekapcsoltam.Egy csomó nem fogadott hívásom,és üzentem volt.Én azonban csak egy embert hívtam vissza...apát.Egy csengés után beleszólt.

-Drágám,hogy vagy?-kérdezte aggodalmasan.

-Szia apu,jól vagyok.Bocsi,hogy nem vettem fel,de tegnap nagyon fáradt voltam...-kezdtem magyarázkodni.

-Semmi gond.Hogy van a kezed?Fáj?

-Öhm,hát.Fájdogál,de semmi komoly.1 hét múlva már le is veszik a gipszet.

-Ó,akkor jó.A húgoddal nagyon aggódtunk érted.

-Felesleges volt.-mosolyodtam el.

-Tudod,hogy anyád nagyon büszke lenne rád.És persze én is.

-Persze.

-Rendben.Na hagylak pihenni.Majd hívj.Szeretlek.-búcsúzott el apa.

-Szeretlek.-suttogtam.

Még írtam egy sms-t Davidnak,hogy minden oké,és hogy később hívom.Ekkor volt 11 óra.

Aztán le akartam tenni a telefonom,de a kezembe akadt a papír,amit a göndörke adott nekem tegnap.

Gondolkodás nélkül tárcsáztam.Közben idegesen rágtam a szám szélét.Nem is biztos,hogy tud beszélni.Tegnap egy szót sem szólt...De felvette a telefont,és unott hangon beleszólt:

-Harry Styles.

-Öhm,szia.Nelly White vagyok.Tegnap találkoztunk,tudod,a sérülésem miatt.És mondtad,hogy hívjalak fel.-magyaráztam idegesen.

Kis hatásszünet után,teljesen más hangnemben válaszolt:

-Hát persze,szia.Ne haragudj,hogy tegnap nem szóltam hozzád,de igazából nem mertem.-mondta félénken.

-Semmi baj.-mosolyodtam el.-De miért kellett hívjalak?

-Hát,csak hogy nem-e futunk ma össze.-mondta ki.Na ezen meglepődtem,de válaszolnom kellett.

-De,mehetünk.

-Oké!Akkor 2-kor a Starbucksban?-kérdezte feldobódva.

-Nem igazán tudom az merre van.Nem jártam még Londonban.

-Ó.Hát akkor érted megyek.Hol leszel?

Leadtam a hotel címét,majd elbúcsúztunk.Mivel nem voltam éhes,még az ágyból tévéztem egy kicsit.

De nem igazán kötött le.Folyton a srácon járt az eszem.Egyáltalán nem az esetem,de valami megfogott benne.Fogalmam sincs,hogy mi.

1 órakor el kezdtem készülődni.Lezuhanyoztam,fogat mostam,felöltöztem,majd feltettem egy halvány sminket.Aztán kopogtattak.Pontban 2 óra volt.Gyorsan megigazítottam a hajam,és kitártam az ajtót.

A fürtöske állt az ajtó előtt..Hát ez sokkolt.Annyira cuki mosollyal nézett rám,hogy ledermedtem.

-Szia.-köszöntött mosolyogva,majd felém hajolt,feltett szándékkal két pusziért.
-Szia.-mondtam,és nyomtam két puszit az arcára.
-Indulhatunk?
-Persze.-visszaléptem a táskámért,majd bezártam az ajtót.
-Remélem nem gond,hogy elhívtalak.-motyogta,miközben beszállt az autóba.Én is beszálltam utána,és becsaptam az ajtót,majd úgy válaszoltam:
-Dehogy is!Sőt.Igazából nem ismerek senkit itt Londonba,úgyhogy jó,ha van valaki,akit igen.-magyarázkodtam,mire Harry elnevette magát.
-Hát igen.
Pár perces út után meg is érkeztünk.Harry lekapcsolta a csúcs-szuper autóját,kiszállt,majd átjött az én oldalamra,és kinyitott az ajtót.
-Köszönöm uram.-röhögtem fel.
-Na gyere.-fogta meg a kezem,és maga után vonszolt.Hát nem tököl, az biztos.
Mikor beléptünk a Starbucksba,leadtuk a rendelésünket,majd leültünk egy félreeső asztalhoz.
-Szóvaaal.Te ilyen szupersztár-féle vagy?-kérdeztem mosolyogva,majd beleittam a kávémba.
-Hát,fogjuk rá.-mosolyodott el.
-És mióta?
-2 éve.Akkor jelentkeztem az X-Factor-ba.Ott egyedül nem jutottam tovább...de összehoztak a srácokkal.Akikkel találkoztál.És 3.helyezést értük el.Azóta fellépések,interjúk,fotózások és turnék árasztanak el.
-Értem.-vontam meg a vállam.-És mi a "nevetek"?
-One Direction.De egyenként.Zayn Malik,Louis Tomlinson,Niall Horan,Liam Payne és én.Harry Styles.
Ere nem mondtam semmit,csak mosolyogva néztem őt.
-És te?Meddig leszel itt?-kérdezte.
-Hát az Olimpiára jöttem.Még 2 napig.Aztán haza kell mennem Liverpool-ba.
-Akkor 2 nap..-gondolkodott hangosan,és valami szomorúság-féle suhant át az arcán.-De majd még találkozunk?
-Persze.-mosolyodtam el.
Ez után még beszélgettünk egy csomó mindenről.Tök jól elvoltunk.De mivel már 6 óra volt,Harry-nek mennie kellett.
-Gyere hazaviszlek.-mondta miután fizetett.
Beszálltunk a kocsijába,és gyorsan hazadobott.Mindketten kiszálltunk,és megálltunk az épület előtt.
-Köszönöm szépen ezt a napot.Nagyon jól éreztem magam!-mondtam őszintén.
-Ennek örülök.-mosolygott.

-Remélem még találkozunk.-öleltem át fél kézzel.

-Én is.-mondta,miközben belefúrta fejét a vállamba.

-Itt a számom.Ha kellene.-adtam oda egy kis cetlit,és bementem a hotelba.

***

A szobámba ruhástul lerogytam az ágyra,és csak gondolkoztam.Megállás nélkül.Mély gondolatmenetemnek a telefonom vetett véget.Dave volt az.

-Szia.-köszöntem bele fáradtan.

-Szia.Na hogy vagy?-kérdezte aggódva.

-Minden oké.Csodálatosan vagyok.

-Ilyen jó a törött kéz?-kérdezte,mire felnevettem.

-Nem,az még fájdogál.Viszont csodás délutánom volt.-titokzatoskodtam tovább.

-Na mesélj.

-Hát,egy fiúval töltöttem...egy nagyon cuki fiúval.

-De hát nem vagyok ott.-mondta értetlenül.

-Bolond vagy.-nevettem el magam.-Harry-nek hívják.Ha hazaértem mindent elmesélek.De most mennem kell.

-Oké.Jó legyél.-nyomta ki a mobilját.