2.fejezet.

Köszönöm szépen az előző részhez a kommenteket.!Nagyon jól estek.(: Viszont ehhez a fejezethez,6 komira bővítem a határt.Szerintem ez elég unalmas rész lett,de komizzatok gyorsan,mert a köviben már benne lesz a One Direction is.!(; Jó olvasást.xx Nelli

Hihetetlennek tűnik,de az a 3 hét,olyan gyorsan eltelt,hogy szinte semmi időm nem maradt.Holnap megy a vonat.Elvileg 3 órás az út.Kibírható.
A szobámban éppen a ruháimat pakoltam,amikor két halk kopogás után apa benyitott,és leült az ágyamra.
-A biciklid rendbe van.De vigyél egy javító-szettet,ha esetleg baj van.Sajnálom,hogy nem tudunk menni.-mondta.
-Semmi gond apu.Minden rendben lesz.-mondtam mélyen a szemébe nézve,mire bólintott,és kiment a szobámból.Ezek után még bedobáltam pár cuccot,majd összecipzároztam a bőröndömet.
Mikor kifelé indultam a szobámból,megcsörrent a mobilom,ezért visszamentem az asztalomhoz.
-Halló.-szóltam bele.
-Szia drága.-köszöntött egy ismerős hang.Dave volt az.-Bocs,hogy zavarlak,de holnap már nem találkozunk,úgyhogy felhívtalak,hogy jó utat,sok sikert meg mindent!
-Köszönöm David.-érzékenyültem el.

-Szurkolunk majd neked a tévé elől.-röhögte el magát,mire én is elmosolyodtam.

-Na most megyek.Szia Dave.Szeretlek.-nyomtam ki a telóm,még mielőtt bármit mondhatott volna.
         
                                                                  ***

Reggel izgatottan ébredtem,de tudtam,hogy felesleges izgulnom.A verseny csak 3 nap múlva lesz.Gyorsan felkaptam magamra egy egyszerű,de elegáns ruhát,majd a fürdőszobában feltettem egy kis sminket az arcomra.

Ezután letrappoltam a lépcsőn a bőröndjeimmel,és majd nem beleütköztem a húgomba.Bocs.kerültem ki.

-Jó reggelt.Készen állsz.?-kérdezte apu,miközben ivott egy kortyot a kávéjából.

-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Rendben.Akkor induljunk!-mondta apa,majd felkapta a csomagjaimat,és bedobta a kocsiba.-A BMX-ed már bent van.-Hozd a sisakod!

Gyorsan bementem a garázsba,és lekaptam a polcról,a matricákkal teleragasztott sisakomat.

-Indulhatunk.-szálltam be az autó első ülésére,és becsatoltam magam.

Alig negyed óra alatt ki is értünk a vonatállomásra.A vonatom 10 perc múlva indul.

-Hát akkor...-néztem Lucy-ra és apára,mire mindketten megöltek.

-Figyelj tesó.Sok sikert!Bízok benned.Ne hozz rám szégyent!-biztatott a húgom,amin kissé meglepődtem,de be kell vallani,azért jól esett.

-Vigyázz magadra drágám.És hívj ha megérkeztél.És nézni fogunk,nagyon drukkolunk neked.-ölelt át apa még szorosabban.

-Köszönök mindent.-néztem rájuk könnyes szemmel,majd vissza sem nézve,felszálltam a vonatra,és nagy nehezen felcibáltam a bringám.

Hát,nem sokan voltak,az egyszer biztos.Rajtam kívül ebben a vágányban csak egy nő ült,és a kisfia.

Igazából az útról nem sokat tudok mondani.Elvoltam.Olvastam,neteztem a mobilommal,vagy csak az ablakon bámultam ki.De mindegy.Eltelt a 3 óra,és kicsit késve ugyan,de megérkezem Londonba!

Az elém táruló látvány csodálatos volt!Jött értem egy kocsi a hotelből,ami plusz szolgáltatásként működik,és nekem járt.A sofőr betette a BMX-em a csomagtartóba,én pedig beültem hátra.Pár perces út után meg is érkeztünk.És megláttam a hotelt!Rohadt magas épület,tele megvilágított ablakokkal.Csodás.

A sofőr kiszedte a biciklimet és a csomagjaimat,és odavezetett a szobámhoz.Átadta a kulcsot,és a cuccaimat.Betoltam a bringám a szobába,és a falhoz támasztottam,majd körbenéztem.

Nagyon szép volt a szoba.Egyből ledobtam magam a bevetett ágyra,és álomba merültem.