1.fejezet.

A 2.fejezetet 5 komi után hozom.!(;

Reggel kicsit késve ébredtem,mert apu már nem volt otthon,és nem keltett.Az ébresztőóra pedig,hát,enyhén fogalmazva nem sokat ér.Egyébként apukám autókereskedő,és nem messze van tőlünk a szalonja.

A húgom meg már elment suliba.Ő 9.osztályos.

Gyorsan felöltöztem majd, bementem a fürdőszobába,és kicsit rendbe szedtem magam.

Azt hittem David már elment a suliba nélkülem,de nem.Az étkezőasztalnál ült,és várt rám.

-Szia Dave.-köszöntöttem.

-Heló ismeretlen kislány.-kacsintott.

-Kösz,hogy megvártál.

-Alap dolog.De remélem tudod,hogy már így is vagy 15 percet késtünk!?-emlékeztetett.Ja.Mintha nem tudtam volna.

A kapu előtt felpattantunk a bringáinkra,és sietve tekertünk a dombos utcákon.

Hamar odaértünk a suli elé.Letettük a kerékpárjainkat,és felloholtunk a lépcsőn.A bioszóra már javában ment,amikor betoppantunk.

-Elnézést!-sunnyogtam a helyemre,Dave pedig követett.

-Ez volt az utolsó húzásuk!Ha még egyszer késnek,igazolatlan órát adok!-rikácsolta a tanárnő.Igaz hogy már csak 2 nap van a suliból,de mindegy.

Egész órán behúzott nyakkal ültem.Nem akartam magamra haragítani.

Az órák egész gyorsan teltek,szóval kibírható volt.Suli után még váltottam pár szót Daviddel,majd elmentem edzésre.Az edzések mindig jó hangulatban telnek,egyrészt,mert szeretem csinálni,másrészt,mert az edzőm,Mr.Martin nagyon vicces,és közvetlen.Persze szigorú is,hiszen nagyon szeretné ha a közelgő Olimpián jó helyezést érnék el,ezért minden nap edzünk.

Ma javítottam pár másodpercet az időmön,úgyhogy mindenképp eredményes lett az edzés.

Mikor végeztem,Mr.Martin magához hívott.

-Nagyon jól ment ma.De ennél több kell.3 hét múlva Olimpia.Szedd össze magad!-parancsolta.

-Persze.-mosolyodtam el.-De amúgy hogy lesz?Mármint mikor utazom Londonba,meg hol fogok aludni,meg ilyenek?

-Ne aggódj.Mindent el fogok intézni.A verseny előtt 3 nappal indulsz innen,Liverpool-ból,és egy hotelban fogsz aludni.A záróünnepség után még 2 napot maradsz Londonban,hogy kipihend az Olimpiát,és persze hogy körülnézz.

-Csodás.-bólintottam.

-Na menj haza.Már csak 2 nap van a suliból!Kitartást!-búcsúzott el Mr.Martin.

-Heló.-intettem.

Otthon,mivel már nem volt semmiből lecke,kényelmesen néztem a tévét,amikor beállított a húgom,Lucy és a barátja.

-Cső.-intett Lucy,majd felmentek a szobájába.

Igen,a húgommal nem a legfényesebb a kapcsolatom.

Később apu is hazaért.-Szia drágám.-köszöntött.

-Szia apu.-öleltem át.Nagyon szoros a kapcsolatunk,főleg anyu halála után.-Mi újság?-kérdeztem.

-Nem sok.Eladtam 2 autót,de amúgy semmi.

-Értem.-vontam meg a vállam.-Na és mi dolgod van még?

-Igazából semmi.Ötlet?-mosolyodott el.

-Őőő.Film?-dobtam fel.

-Benne vagyok.

Szóval az este további részében apuval filmeztem.De nem nagyon kötött le.Egyfolytában gondolkodtam.

Vajon mi lesz Londonban?Ez a fő kérdés.A másik,mélyebbről jön.És nagyon régóta foglalkoztat.Nekem sosem lesz pasim?De komolyan.Jól elvagyok a fiúkkal,de egyikőjük sem néz rám más szemmel,mint baráti.Lehet,hogy van aki jól néz ki,de nem sokat számít.A szemükben én sosem leszek a LÁNY.