7.fejezet.

Sziasztok.Meghoztam az új fejit.Köszönöm szépen a komikat.(: A következő részt 8 komi után hozom.Jó olvasást.!

Reggel,reggelizés közben,még apuval beszélgettünk egy kicsit a jövőmről.

-De azt nem mondtad,hogy mit szeretnél csinálni Londonban.-kezdte apu a bombázást,miközben megvajazta a pirítósát.

-Hát,először dolgozni szeretnék,mert kicsit zavar,hogy 18 vagyok,és a te pénzedből költekezem.Legalább a saját dolgaimat ki tudjam fizetni...-magyaráztam.

-Büszke vagyok rád.-mosolyodott el.

A mélységes beszélgetésünket Lucy zavarta meg.

-Apu,én is mehetek London-ba?-kérdezte.Ezt ő sem gondolta komolyan.

-Persze drágám.Majd meglátogathatod Nelly-t.-kacsintott rám apa,mire elnevettem magam.

-Lucy,te még csak 15 vagy.Inkább maradj itthon,és segíts apának!-mondtam neki.

Lucy gondolkodott pár pillanatig,majd bólintott.Megértette.

Miután a húgom visszavonult a szobájába,apa így szólt hozzám:

-Ha ennyire szeretnél menni,elintézem neked,hogy akár holnap utazhass vissza.

-Imádlak!-közöltem,majd átöleltem.

-De,egy dolgot még nem mondtam...Egyedül nem maradhatsz ott.Én nem mehetek,és Lucy sem...David-re gondoltam.-nyögte ki apu.

-Dave-re?De hát miért?Nem vagyok kicsi,tudok vigyázni magamra.

-Tisztában vagyok vele.De jobb a biztonság.

-Oké.-adtam be a derekam sóhajtva.

Gyorsan felmentem a szobámba,és gondolkodás nélkül tárcsáztam.Az illető 3 csengés után felvette.

-Szia Nelly!-köszöntött.

-Szia!Jössz velem Londonba!-mondtam habozás nélkül.

-Mi?-kérdezte.

-Ajj 10 perc múlva ott vagyok.-mondtam,majd kinyomtam.

Felvettem a cipőmet,kifésültem a hajam,majd szóltam apunak,hogy átugrom Dave-hez.

David-ék háza előtt megálltam,majd csengettem.Az ajtót Dave öccse,Austin nyitotta ki.

-Szia Nelly.-mondta boldogan.

-Sziaaaa!-öleltem át.-Hogy vagy?

-Jól kösz.

-Akkor jó.Dave?

-Fent van a szobájába.-irányított el.

Felmentem a lépcsőn,majd megálltam Dave szobájának ajtaja előtt.2 halk kopogás után benyitottam.

-Dave!-öleltem át azonnal.

-Hali.-mondta mosolyogva.

-Te jó ég,de hiányoztál.

-Te is nekem.-vallotta be.-De miért megyek Londonba?

Gyorsan elhadartam neki mindent,amit apu mondott,majd kérdőn néztem rá:

-Eljössz ugye?

-Hát.Nem tudom.Elvileg ráérek,úgyhogy megyek vigyázni a legjobb barátomra.-mondta ki mosolygva,mire elvigyorodtam.

-Tudtam,hogy nem mondasz nemet.

Ez után még beszélgettünk,hogy vele mi volt itthon,meg sok mindenről,de Harry-t nem hoztam szóba.

Nagyon szeretem őt,de szeretném elfelejteni.Nem szeretnék egy sztárocska nője lenni.Éppen elég a Twitteres képünk is.

Még maradtam pár óráig majd hazamentem.Már késő délután volt,úgy gondoltam,Harry ráér.Ezért felhívtam.Azonnal felvette.

-Szia drága.

-Szia Harry.

-Köszönöm,hogy hívtál.Kib*szottul hiányzol.-mondta,mire elnevettem magam.

-Te is nekem.-vallottam be.-De nagyszerű hírem van!

-Éspedig?

-Holnap megyek Londonba!

-Mi?Hogyhogy?

-Nem is örülsz?-kérdeztem lelombozódva.

-Hogyne örülnék?Csak nem értem,miért.

-Egyrészt miattad.-mondtam elvörösödve.-Másrészt pedig ott fogok dolgozni!

-Miattam?-kérdezte leragadva a mondat első felénél.

-Részben.-bólintottam.-De jön egy barátom is.-húztam el a számat.

-Miféle barátod?Fiú barátod?

-Tulajdonképpen igen.-rágtam a szám szélét.

-Oké.Bízom benned.Nem szeretnék féltékenykedni-nyugtatta magát.

-Rendben.Na megyek.Jó legyél drága.Szeretlek.

-Én is téged!-mondta,majd kinyomtam a mobilom.

Sóhajtva eldőltem az ágyamon,és megállás nélkül gondolkoztam.

***

Mivel tegnap este összepakoltam a cuccaimat,ma már gond nélkül ébredtem.Még 2 óra volt az indulásig.

11-kor indult a vonatunk.Gyorsan felöltöztem,feltettem egy kis sminket,reggeliztem és már indulhattunk is David-ért.

A vonatállomásra érve elbúcsúztam apától és Lucy-tól,és David is a szüleitől és testvérétől.

Mikor végeztünk a szülők magunkra hagytak.

5 perc múlva felszálltunk a vonatra.Az utunk nagyon jól telt.Dave nem hagyott unatkozni.

2,5 óra után megérkeztünk Londonba.Nagyon jó érzés volt visszajönni ide.

Harry-vel megbeszéltük,hogy később találkozunk,ne jöjjön ide az állomásra.
Dave-vel elmentünk a hotelba,majd kipakoltunk a saját szobánkba.
Miután végeztem,mondtam Dave-nek,hogy el kell mennem.
Harry-vel a Starbucks-ban találkoztunk.Mikor megláttam,a szívem a torkomba ugrott.
Mikor észrevett,megindult felém,és szorosan átölelt.Iszonyatosan jó érzés volt vele lenni.Akárhogy próbáltam  kiverni őt a fejemből,nem sikerült.Hazza elengedett,a szemembe nézett,és megcsókolt.A világ megperdült velem,de nagyon jó érzés kerített hatalmába.

6.fejezet.

Nagyon köszönöm a több mint 2000 oldalmegjelenítést.*-* még pár rendszeres olvasónak örülnék.(; na de mindegy,nem is húzom tovább az időt.a kövi fejezetet 8 komi után hozom.(: Jó olvasást.!

Harry folyamatosan a hajamat birizgálta.

-Hé.-néztem rá mosolyogva,mire boci szemekkel pislogott vissza.Nevetve megráztam a fejem,Harry pedig folytatta a hajam tanulmányozását.

A film nagyon tetszett,már amennyire figyeltem rá.

Mikor vége lett,már 6 óra volt.

-Mennem kell.-mondtam Harrynek,miközben ő a konyhában ivott.

-Oké,elvinni nem tudlak,de elkísérlek.

-Rendben.-bólintottam.

Elköszöntem a srácoktól,mindenki kapott puszit,meg ölelést,és persze megvolt a telefonszám-csere is.

Nagyon megkedveltem őket ma.

Kiléptünk a hűvös kertbe,majd kimentünk az utcára.

A hazafelé úton nem sokat beszéltünk.De mikor a hotel elé értünk Hazza megszólalt.:

-Holnap még találkozunk?

-Hát,ha hajlandó vagy átjönni reggel...-mondtam mosolyogva.

-Persze.Mikor is indul a vonatod?

-11-kor.Addig össze kell pakolnom.

-Oké.Akkor holnap.-búcsúzott el Harry,miközben megölelt.

    ***

Reggel arra ébredtem,hogy valaki lóg a csengőn.Felemeltem a telefonom,és megnéztem az időt.7 óra.

Fáradtan az ajtóhoz vánszorogtam,ahol Harry-t pillantottam meg.

-Reggelt.-köszöntött két puszival.

-Szia Harry.Nem gondolod,hogy kicsit korán van?-célozgattam.

-Ja,hogy te ilyen későn kelő vagy?!-értette meg,mire bólintottam.-Bocs,de ha rajtad múlik,nem érnéd el a vonatod.

-Vicces.-sziszegtem mosolyogva.

-Csitt.Segítek pakolni.

Így,hogy ketten voltunk,2 óra alatt végeztünk a pakolással,rendet rakással.Még van nem egész 2 óra az indulásig.

-És most mit csináljunk?-kérdeztem.

-Van egy ötletem.Gyere!-ragadta meg a karom,és maga után vonszolt.Bezártam az ajtót,és lesiettünk a kocsijához.

-Hová megyünk?-értetlenkedtem,miközben becsatoltam magam.

-Majd meglátod.-titokzatoskodott a göndörke.

Egy 5 perces autóút után leparkoltunk.Kipattantunk a kocsiból,majd elindultunk a London Eye-hoz.

-Ezt nem hiszem el!-ujjongtam.

-Gyere.-mondta,és beszálltunk egy kabinba,ami nagyon magasra felvitt.Az egésznek minden percét élveztem.

-Nelly.Mivel te elmész,és nem biztos,hogy találkozunk már,be kell vallanom valamit.-mondta Harry,mikor a legtetejére értünk.

Kérdőn néztem a szemébe,úgyhogy folytatta.

-Próbáltam leplezni az érzelmeimet,de lehetetlen,annyira gyönyörű vagy.

Megdöbbenve néztem rá,de Harry nem habozott,felém hajolt,hogy megcsókoljon.

Nem szerettem volna ilyen könnyen megadni magam,de tudtam,nem tehetek mást.Ez a pasi maga az álom.

Gondolkodás nélkül hajoltam én is felé.

Annyi érzelem volt a csókunkba,hogy azt kívántam,bárcsak soha ne érne véget.

De persze vége lett.Harry mosolyogva nézett rám,mire elpirultam.

-Szeretlek.-suttogta.

-Én is.-adtam át magam teljesen.

 ***

A vonatállomáson még egyszer,talán utoljára megcsókoltam Harry-t.

-Hívj majd.-mondta szomorúan.

-Mindenképp.-mondtam,majd felültem a vonatra.

Az út hosszú volt,és unalmas,de eltelt.3 óra múlva hazaértem.

Az állomáson apu és Lucy vártak.

-Nelly!-mondta apa,miközben hosszasan megölelt.

-Sziasztok.-mondtam félig boldogan,félig szomorúan.

-Hogy van a karod?Milyen volt az Olimpia?Minden rendben van?-ilyen,és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak.

-Otthon mindent elmesélek.

És mikor hazaértünk,ahogy ígértem,mindent elmeséltem nekik.

Megértően bólogattak,nem szóltak bele semmibe.

-Apa,majd beszélhetünk négyszemközt?-kérdeztem,mire Lucy,mondta,hogy felmegy a szobájába.

-Lehet,hogy most csalódni fogsz bennem,de mindegy.Elmondom.Szóval.A BMX-el nem szeretnék a továbbiakban sportszerűen foglalkozni.Max hobbiszinten...És ki szeretnék költözni London-ba.-hadartam.

Apu döbbenten meredt rám,majd megszólalt.: -Mégis miért?

-Hát,Londonban sokkal több a lehetőség mint itt.És a BMX-et pedig meguntam.Nem a baleset miatt.

-Értem,ez a te döntésed.De hova költözöl?

-Abba a hotelba amelyikben eddig is laktam.Azt gondolom,ez a legideálisabb.

-Rendben van kislányom.Büszke vagyok rád.-mondta,majd szorosan átölelt.

5.fejezet.

Örülök a komiknak.(: A hátterén újítottam,de ne ijedjetek meg,attól még ugyan az a blog/sztori.(: Bocsi,hogy ez a fejezet rövid lett:| A következő részt,megint 7 komi után hozom.Jó olvasást.(;

Mivel már csak 2 napom van Londonban,-amiből csak az egyiken tudok ténylegesen itt lenni-nem akartam elvesztegetni az időt.Holnap már csak pakolok,és délelőtt 11-kor indul a vonatom.

Gyorsan összedobtam a reggelimet,ami kimerült a nutellás pirítósban,aztán leültem az ágyamra.Nem tudtam mégis mi a francot csináljak egyedül Londonban.Jogos.Így hát felhívtam az egyedüli ismerősömet a városból.

Harry 2 csengés után felvette.

-Szia.-köszöntött kedvesen.

-Szia Harry.Remélem nem zavarlak.-mondtam zavartan.

-Dehogy.Éppen reggelizek.

-Jó étvágyat!-vigyorodtam el.

-Köszönöm.De miért kerestél?

-Ja,csak hát ez az utolsó napom Londonban,és nem tudom mihez kezdjek.-vallottam be.

-Áháá.Már értem.Hát.Ma ráérek.Találkozhatunk,ha szeretnéd.

-Jó.És hol?

-Tudod mit?Gyere el hozzánk.Van egy közös lakásunk a srácokkal nem messze tőled.

-Nekem megfelel.-vontam meg a vállam.

-Oké.Akkor elsétálok hozzád,és idejövünk.

-Rendben.Szia.

-Hali.-nyomta ki.

Gyorsan elkészültem.Nem akartam túl csicsásan kinézni,de azért nem mentem melegítőbe...

Harry olyan 20 perc múlva meg is érkezett.Nagyon cukin nézett ki abban a sapiban amiben volt.

-Heló szépség.-kacsintott rám.

-Ugyan.-bokszoltam bele a karjába óvatosan.

Miután kiértünk az épületből,balra indultunk el.A tömegben alig tudtam követni Harry-t.De szerencsére befordultunk egy másik utcába,ami csendesebb volt.Konkrétan nem volt senki.

-Na itt már végre nyugi van.-várt be Harry.

-Igen.-bólintottam.-Nem gond,hogy odamegyek?

-Dehogy is.-rázta meg a fejét.A srácok barátai vagy csajai is ott szoktak lógni.

-Ó.Értem.-vontam meg a vállam.

Még beszélgettünk kicsit a fiúkról,(Harry nagyjából elmagyarázta a nevüket/korukat)majd megálltunk egy gyönyörű ház előtt.

-Húú.-reagáltam le,mire Harry felnevetett.

-Gyere be.

Mikor beléptem a házba,a lélegzetem is elállt.Csodaszép bútorok,fotelek,díszek...De mindenfelé félpár cipők,kaja,CD-k,és még minden más,amit el tudok képzelni.

-Bocs,kicsit kupi van.

Ő,nem gond.-vontam vállat.

-Sziaaa.-ölelt át Niall.(megjegyeztem!)

-Sziaa-veregettem meg a vállát.

A többi fiú(akik a konyhában ültek) is hasonlóképpen üdvözölt,majd Harry-vel,vagy ahogy Liam mondja,Hazza-val felmentünk a szobájába.Mikor mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk,csak úgy,beszélgetni kezdtünk.Mindenről.Nagyon jól éreztem magam Harryvel,sokat nevettünk.

-Na és most?-kérdezte,mikor kifogytunk a témából.2 óra volt.

-Film?-tanácsoltam.

-Oké.Megkérdezzem a srácokat,hogy csatlakoznak-e?-nézett rám.

-Persze,nyugodtan.

-Jó.Előtte csinálunk egy képet?-kérdezte elvörösödve.

-Miért ne?-adtam meg magam mosolyogva.

Hazza elővette a mobilját,majd csinált rólunk egy képet.Mindketten ösztönösen pózoltunk,úgyhogy elég vicces kép lett.De nem baj.

-Nem rossz.-bólintottam nevetve.

-Ja,tényleg nem.-biccentett.

Mikor lementünk a nappaliba,ott voltak a fiúk,és éppen twittereztek,ha jól láttam.

-Hé,van kedvetek filmet nézni?-kérdezte Harry.

-Persze!-mondták szinte egyszerre.

-Oké.És mit nézünk?-tettem fel a kérdésem.

-Nézzük a Kellékfeleség-et.-mondta Zayn.-Szeretem azt a filmet.-vonta meg a vállát.

Nekünk mindegy volt,úgyhogy elhelyezkedtünk a kanapén,miközben Liam csinált popcornt.

Én Harry és Louis közé fészkeltem be magam.

Mikor elindult a film,mindenki érdeklődve figyelte a képernyőt.

Jó film volt.Nagyon jó.Gondolom.Kár,hogy kicsit sem kötött le.A figyelmemet egyedül Hazza kötötte le...

4.fejezet.

Először is...nagyon köszönöm a komikat.(: <3 Másodszor...megvan az 1000.látogató.wow.*-* Harmadszor...iratkozzatok fel,rendszeres olvasónak.(:    A kövi fejezetet 7(!) komi után hozom.   Jó olvasást.<3

Mikor reggel felébredtem,Mr.Martin már nem volt itt.Még tegnap elment a 8 órai vonattal.

Különösebben nem terveztem semmit mára,csak pihenni!Mondjuk törött kézzel nem is nagyon lehet sok mindent csinálni...Egyébként a gipszet pár nap múlva le is veszik,szóval nem komoly a törés.

Az ágyamban fekve,elővettem a telefonom,és bekapcsoltam.Egy csomó nem fogadott hívásom,és üzentem volt.Én azonban csak egy embert hívtam vissza...apát.Egy csengés után beleszólt.

-Drágám,hogy vagy?-kérdezte aggodalmasan.

-Szia apu,jól vagyok.Bocsi,hogy nem vettem fel,de tegnap nagyon fáradt voltam...-kezdtem magyarázkodni.

-Semmi gond.Hogy van a kezed?Fáj?

-Öhm,hát.Fájdogál,de semmi komoly.1 hét múlva már le is veszik a gipszet.

-Ó,akkor jó.A húgoddal nagyon aggódtunk érted.

-Felesleges volt.-mosolyodtam el.

-Tudod,hogy anyád nagyon büszke lenne rád.És persze én is.

-Persze.

-Rendben.Na hagylak pihenni.Majd hívj.Szeretlek.-búcsúzott el apa.

-Szeretlek.-suttogtam.

Még írtam egy sms-t Davidnak,hogy minden oké,és hogy később hívom.Ekkor volt 11 óra.

Aztán le akartam tenni a telefonom,de a kezembe akadt a papír,amit a göndörke adott nekem tegnap.

Gondolkodás nélkül tárcsáztam.Közben idegesen rágtam a szám szélét.Nem is biztos,hogy tud beszélni.Tegnap egy szót sem szólt...De felvette a telefont,és unott hangon beleszólt:

-Harry Styles.

-Öhm,szia.Nelly White vagyok.Tegnap találkoztunk,tudod,a sérülésem miatt.És mondtad,hogy hívjalak fel.-magyaráztam idegesen.

Kis hatásszünet után,teljesen más hangnemben válaszolt:

-Hát persze,szia.Ne haragudj,hogy tegnap nem szóltam hozzád,de igazából nem mertem.-mondta félénken.

-Semmi baj.-mosolyodtam el.-De miért kellett hívjalak?

-Hát,csak hogy nem-e futunk ma össze.-mondta ki.Na ezen meglepődtem,de válaszolnom kellett.

-De,mehetünk.

-Oké!Akkor 2-kor a Starbucksban?-kérdezte feldobódva.

-Nem igazán tudom az merre van.Nem jártam még Londonban.

-Ó.Hát akkor érted megyek.Hol leszel?

Leadtam a hotel címét,majd elbúcsúztunk.Mivel nem voltam éhes,még az ágyból tévéztem egy kicsit.

De nem igazán kötött le.Folyton a srácon járt az eszem.Egyáltalán nem az esetem,de valami megfogott benne.Fogalmam sincs,hogy mi.

1 órakor el kezdtem készülődni.Lezuhanyoztam,fogat mostam,felöltöztem,majd feltettem egy halvány sminket.Aztán kopogtattak.Pontban 2 óra volt.Gyorsan megigazítottam a hajam,és kitártam az ajtót.

A fürtöske állt az ajtó előtt..Hát ez sokkolt.Annyira cuki mosollyal nézett rám,hogy ledermedtem.

-Szia.-köszöntött mosolyogva,majd felém hajolt,feltett szándékkal két pusziért.
-Szia.-mondtam,és nyomtam két puszit az arcára.
-Indulhatunk?
-Persze.-visszaléptem a táskámért,majd bezártam az ajtót.
-Remélem nem gond,hogy elhívtalak.-motyogta,miközben beszállt az autóba.Én is beszálltam utána,és becsaptam az ajtót,majd úgy válaszoltam:
-Dehogy is!Sőt.Igazából nem ismerek senkit itt Londonba,úgyhogy jó,ha van valaki,akit igen.-magyarázkodtam,mire Harry elnevette magát.
-Hát igen.
Pár perces út után meg is érkeztünk.Harry lekapcsolta a csúcs-szuper autóját,kiszállt,majd átjött az én oldalamra,és kinyitott az ajtót.
-Köszönöm uram.-röhögtem fel.
-Na gyere.-fogta meg a kezem,és maga után vonszolt.Hát nem tököl, az biztos.
Mikor beléptünk a Starbucksba,leadtuk a rendelésünket,majd leültünk egy félreeső asztalhoz.
-Szóvaaal.Te ilyen szupersztár-féle vagy?-kérdeztem mosolyogva,majd beleittam a kávémba.
-Hát,fogjuk rá.-mosolyodott el.
-És mióta?
-2 éve.Akkor jelentkeztem az X-Factor-ba.Ott egyedül nem jutottam tovább...de összehoztak a srácokkal.Akikkel találkoztál.És 3.helyezést értük el.Azóta fellépések,interjúk,fotózások és turnék árasztanak el.
-Értem.-vontam meg a vállam.-És mi a "nevetek"?
-One Direction.De egyenként.Zayn Malik,Louis Tomlinson,Niall Horan,Liam Payne és én.Harry Styles.
Ere nem mondtam semmit,csak mosolyogva néztem őt.
-És te?Meddig leszel itt?-kérdezte.
-Hát az Olimpiára jöttem.Még 2 napig.Aztán haza kell mennem Liverpool-ba.
-Akkor 2 nap..-gondolkodott hangosan,és valami szomorúság-féle suhant át az arcán.-De majd még találkozunk?
-Persze.-mosolyodtam el.
Ez után még beszélgettünk egy csomó mindenről.Tök jól elvoltunk.De mivel már 6 óra volt,Harry-nek mennie kellett.
-Gyere hazaviszlek.-mondta miután fizetett.
Beszálltunk a kocsijába,és gyorsan hazadobott.Mindketten kiszálltunk,és megálltunk az épület előtt.
-Köszönöm szépen ezt a napot.Nagyon jól éreztem magam!-mondtam őszintén.
-Ennek örülök.-mosolygott.

-Remélem még találkozunk.-öleltem át fél kézzel.

-Én is.-mondta,miközben belefúrta fejét a vállamba.

-Itt a számom.Ha kellene.-adtam oda egy kis cetlit,és bementem a hotelba.

***

A szobámba ruhástul lerogytam az ágyra,és csak gondolkoztam.Megállás nélkül.Mély gondolatmenetemnek a telefonom vetett véget.Dave volt az.

-Szia.-köszöntem bele fáradtan.

-Szia.Na hogy vagy?-kérdezte aggódva.

-Minden oké.Csodálatosan vagyok.

-Ilyen jó a törött kéz?-kérdezte,mire felnevettem.

-Nem,az még fájdogál.Viszont csodás délutánom volt.-titokzatoskodtam tovább.

-Na mesélj.

-Hát,egy fiúval töltöttem...egy nagyon cuki fiúval.

-De hát nem vagyok ott.-mondta értetlenül.

-Bolond vagy.-nevettem el magam.-Harry-nek hívják.Ha hazaértem mindent elmesélek.De most mennem kell.

-Oké.Jó legyél.-nyomta ki a mobilját.

3.fejezet.

Sziasztok.Nagyon köszönöm a komikat,kedvesek vagytok.(: A következő fejezetet 5 KOMI után hozom.!És még 1 dolog...IRATKOZZATOK FEL RENDSZERES OLVASÓNAK.!(: Jó olvasást.

Reggel a telefonom ébresztett.Félálomban a kis asztalon lévő mobilért nyúltam,a fülemhez emeltem és beleszóltam: -Halló.
-Szia Drágám! Mi újság?Hogy vagy?-faggatott apa.
-Jól vagyok.-válaszoltam álmosan.-Bocsi,hogy tegnap nem hívtalak,de nagyon fáradt voltam.
-Semmi baj.A lényeg,hogy jól vagy.Ó,most mennem kell.A húgod kikészít.-mondta fáradtan.-Szia Nelly.
-Szia apu.
Igen,ez jellegzetes reggeli telefonbeszélgetés.Még visszadőltem pár percre,de nem akartam visszaaludni,úgyhogy felpattantam,és kimentem a fürdőszobába.Rendbe szedtem magam,majd felöltöztem.
Úgy döntöttem,hogy ma megnézem a várost.De előtte enni is kéne.Lementem a szálloda ebédlőjébe,és megreggeliztem.Ezután már nem mentem fel a szobámba,hanem egyenesen kimentem a városba.
Még sosem voltam Londonba,pedig nincs messze tőlünk.A látvány ami fogadott,egyszerűen csodálatos volt.Már az utca is.Ezek után csak jobb lett.Valahogy kilyukadtam a London Eye-hoz.Nem szálltam be,csak távolról néztem,de tuti,hogy legközelebb közelebbről is megnézem.Miközben gondolkoztam,eszembe jutott David.Fel kéne hívnom.És így is tettem.
-Szia Dave!-köszöntöttem,mikor beleszólt a mobiljába.
-Héé,kislány.Mizu?-érdeklődött kedvesen.
-Semmi,csak olyan egyedül vagyok.És akkor eszembe jutottál.Elvégre te vagy a LB-m.-nevettem fel.
-Hát,ja,olyasmi.-mondta zavartan.-Na és,milyen a város?Mit csinálsz most?
-Most éppen a London Eye-t nézem.Annyira szép!
-Az biztos.Na figyu,most lépnem kell,de majd még mindenképp beszélünk.-kezdett búcsúzkodni.
-Oké.Legyél jó.Szia.-tettem le.Azért jó,hogy van egy ilyen jó barátom.
Ezután még sétálgattam erre arra,de meguntam és már délután volt,úgyhogy haza indultam.
Korgott a gyomrom,ezért először az ebédlőbe ültem le,rendeltem,majd meguzsonnáztam.
Aztán mivel nem volt semmi dolgom,felmentem a szobámba,és pihentem.Már nagyon izgultam,a holnaputáni Olimpia miatt,de ez érthető.Próbálom leplezni,de lehetetlen.Még bekapcsoltam  tévét,de nem kötött le,úgyhogy betakaróztam,és elnyomott az álom.

                                                                ***
Olyan gyorsan eltelt a nap,hogy semmire nem maradt időm.Konkrétan mentem 2 kört a városban,hogy teszteljem a bringám,és eltelt.Én ilyet még nem láttam.Amúgy holnap délután 3-kor kezdődik a verseny,de már délelőtt 10-re be kell mennem,mert holnap lesz a záróünnepség is,tehát arra is kell gyakorolni.
                                       
                                                                ***
És eljött ez a nap is.Tegnap,és ma is annyi sms-t és hívást kaptam,hogy kezdtem begőzölni.Sok olyan is küldött sms-t akit nem is ismerek,de mindegy.David is hívott.Sok sikert kívánt,meg mindent,és mondta,hogy nézni fog.
Megcsörrent a telefonom.Apa volt az.Igen,ő még nem hívott.
-Drágám,nagyon sok sikert kívánok.Ne haragudj,hogy most hívtalak,de nem akartalak később zavarni.-hadarta a telefonba.
-Köszönöm apa!Nagyon szeretlek,és igyekszem.
-Én is téged.Amúgy Mr.Martin is odaért már.Azt mondta,hogy majd találkoztok.
-Rendben.Most viszont mennem kell.Köszönök mindent.Imádlak titeket.-kezdtem búcsúzkodni,mivel indulnom kellene.
-Jól van Nelly.Ügyes legyél.Anyád is büszke lenne rád!-mondta,de hallottam,hogy a könnyeivel küszköd.
Erre nem tudtam mit mondani,mert elsírtam volna magam,ezért kinyomtam a telóm,és ki is kapcsoltam.Mára elég lesz már.
Ezután elindultam a Stadionba,ahol már egy csomó versenyző volt.
Először próbálnunk kellett.Ment a zene,a fellépők énekeltek,mi pedig előadtunk egy kisebb koreográfiát.
Flottul ment a dolog,nem voltak problémák.Ezzel el is telt az idő.És eljött a verseny ideje.
Olyan szinten izgultam,hogyha megfogtam volna egy kanalat,tuti,hogy kirepült volna a kezemből.Még fél óra.
Körbejártam a pályát,mikor összefutottam Mr.Martin-nal.
-Mindent a terv szerint.Jó leszel kislány!-biztatott kedvesen,mire elmosolyodtam.
Még mindenki ment egy kört BMX-szel is,tehát a pályát nagyjából ismertük.Aztán elkezdett gyűlni a tömeg,ami azt jelentette,hogy mindjárt mi jövünk.A pályát ismerem,a bringám jó.Minden oké lesz.
Megfújták a dudát,ami azt jelentett,hogy fel kell állnunk a  kezdőpozícióba.Rajtam kívül még 14 lány volt.
Mindenki felvette a sisakot.A feszültséget vágni lehetett volna.Még pár másodperc...És indulás!
Mint a golyó,mindenki úgy rajtolt.A közönség őrjöngött.Engem pedig ki a akartak szorítani.A 4.helyen voltam,de nem sokáig.Mellettem feltűnt egy lány,de nem engedtem,hogy leelőzzön.Ekkor rám húzta a kormányt,és egy óriásit borultunk.A másik csaj felpattant,majd továbbhajtott,de én mozdulni sem bírtam.Nagyon fájt a kezem.Még elment mellettem pár lány,majd vége lett a versenynek.Mint megtudtam,11.lettem.A többiek előbb dőltek ki.Mikor már csak a sérültek voltak a pályán,a mentősök,és az edzők közelebb jöttek.
-Jól vagy?-kérdezte Mr.Martin aggódva,miközben a mentősök szemügyre vették a sérülésem.
-Hát.A kezem nagyon fáj,de amúgy igen.-vontam meg a vállam.
-Jó.Minden rendben van.Így is nagyon ügyes voltál.Remélem tudod!
-Persze.-mosolyodtam el halványan,miközben a mentősök levezettek a pályáról,Mr.Martin meg letoltam a BMX-em.
A mentősök begipszelték a kezem,és a "színfalak" mögé vezettek ahol a fellépők,és a többi sérült volt.Mondták,hogy maradjak itt.
-Jól vagy?-szólított meg egy srác.Miközben négy másik állt meg mögötte.
-Öhm,hát nagyjából.-vontam meg a vállam.
-Olyan nagyot borultál!-röhögött fel a szőke fiú.Aztán amikor a többiek szúrós szemmel meredtek rá, korrigálta magát.-Vagyis,remélem jobban leszel.
-Biztosan.-nevettem el magam.
-Na,hagyunk pihenni.Remélem még összefutunk.-kacsintott rám a fekete hajú srác.
Miközben négyen előrementek a göndör hajú fiú,mélyen a szemembe nézett,és egy papírlapot adott ár,majd szó nélkül a többiek után ment.
Kíváncsian kihajtogattam a minire összehajtott papírt,majd elolvastam.Ez állt rajta: "Holnap hívj fel szépség.xx." és a telefonszáma.Mosolyogva néztem magam elé,majd arra eszméltem,hogy Mr.Martin áll meg előttem.
-Nincs semmi baj kicsi lány.Ez így magában is óriási dolog.Na de most mennem kell.És jobb lenne ha te is jönnél.Pihenned kéne.
-Oké,megyek.-tápászkodtam fel.-Te mikor mész?
-1 óra múlva indul a vonatom.Addig hazaviszlek.Vagyis a szállodába.
-Jó.A biciklimet hazaviheted.Itt már nem lesz rá szükségem.
-Ahogy szeretnéd.-biccentett,majd elindultunk az ideiglenes otthonomba.

2.fejezet.

Köszönöm szépen az előző részhez a kommenteket.!Nagyon jól estek.(: Viszont ehhez a fejezethez,6 komira bővítem a határt.Szerintem ez elég unalmas rész lett,de komizzatok gyorsan,mert a köviben már benne lesz a One Direction is.!(; Jó olvasást.xx Nelli

Hihetetlennek tűnik,de az a 3 hét,olyan gyorsan eltelt,hogy szinte semmi időm nem maradt.Holnap megy a vonat.Elvileg 3 órás az út.Kibírható.
A szobámban éppen a ruháimat pakoltam,amikor két halk kopogás után apa benyitott,és leült az ágyamra.
-A biciklid rendbe van.De vigyél egy javító-szettet,ha esetleg baj van.Sajnálom,hogy nem tudunk menni.-mondta.
-Semmi gond apu.Minden rendben lesz.-mondtam mélyen a szemébe nézve,mire bólintott,és kiment a szobámból.Ezek után még bedobáltam pár cuccot,majd összecipzároztam a bőröndömet.
Mikor kifelé indultam a szobámból,megcsörrent a mobilom,ezért visszamentem az asztalomhoz.
-Halló.-szóltam bele.
-Szia drága.-köszöntött egy ismerős hang.Dave volt az.-Bocs,hogy zavarlak,de holnap már nem találkozunk,úgyhogy felhívtalak,hogy jó utat,sok sikert meg mindent!
-Köszönöm David.-érzékenyültem el.

-Szurkolunk majd neked a tévé elől.-röhögte el magát,mire én is elmosolyodtam.

-Na most megyek.Szia Dave.Szeretlek.-nyomtam ki a telóm,még mielőtt bármit mondhatott volna.
         
                                                                  ***

Reggel izgatottan ébredtem,de tudtam,hogy felesleges izgulnom.A verseny csak 3 nap múlva lesz.Gyorsan felkaptam magamra egy egyszerű,de elegáns ruhát,majd a fürdőszobában feltettem egy kis sminket az arcomra.

Ezután letrappoltam a lépcsőn a bőröndjeimmel,és majd nem beleütköztem a húgomba.Bocs.kerültem ki.

-Jó reggelt.Készen állsz.?-kérdezte apu,miközben ivott egy kortyot a kávéjából.

-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Rendben.Akkor induljunk!-mondta apa,majd felkapta a csomagjaimat,és bedobta a kocsiba.-A BMX-ed már bent van.-Hozd a sisakod!

Gyorsan bementem a garázsba,és lekaptam a polcról,a matricákkal teleragasztott sisakomat.

-Indulhatunk.-szálltam be az autó első ülésére,és becsatoltam magam.

Alig negyed óra alatt ki is értünk a vonatállomásra.A vonatom 10 perc múlva indul.

-Hát akkor...-néztem Lucy-ra és apára,mire mindketten megöltek.

-Figyelj tesó.Sok sikert!Bízok benned.Ne hozz rám szégyent!-biztatott a húgom,amin kissé meglepődtem,de be kell vallani,azért jól esett.

-Vigyázz magadra drágám.És hívj ha megérkeztél.És nézni fogunk,nagyon drukkolunk neked.-ölelt át apa még szorosabban.

-Köszönök mindent.-néztem rájuk könnyes szemmel,majd vissza sem nézve,felszálltam a vonatra,és nagy nehezen felcibáltam a bringám.

Hát,nem sokan voltak,az egyszer biztos.Rajtam kívül ebben a vágányban csak egy nő ült,és a kisfia.

Igazából az útról nem sokat tudok mondani.Elvoltam.Olvastam,neteztem a mobilommal,vagy csak az ablakon bámultam ki.De mindegy.Eltelt a 3 óra,és kicsit késve ugyan,de megérkezem Londonba!

Az elém táruló látvány csodálatos volt!Jött értem egy kocsi a hotelből,ami plusz szolgáltatásként működik,és nekem járt.A sofőr betette a BMX-em a csomagtartóba,én pedig beültem hátra.Pár perces út után meg is érkeztünk.És megláttam a hotelt!Rohadt magas épület,tele megvilágított ablakokkal.Csodás.

A sofőr kiszedte a biciklimet és a csomagjaimat,és odavezetett a szobámhoz.Átadta a kulcsot,és a cuccaimat.Betoltam a bringám a szobába,és a falhoz támasztottam,majd körbenéztem.

Nagyon szép volt a szoba.Egyből ledobtam magam a bevetett ágyra,és álomba merültem.

1.fejezet.

A 2.fejezetet 5 komi után hozom.!(;

Reggel kicsit késve ébredtem,mert apu már nem volt otthon,és nem keltett.Az ébresztőóra pedig,hát,enyhén fogalmazva nem sokat ér.Egyébként apukám autókereskedő,és nem messze van tőlünk a szalonja.

A húgom meg már elment suliba.Ő 9.osztályos.

Gyorsan felöltöztem majd, bementem a fürdőszobába,és kicsit rendbe szedtem magam.

Azt hittem David már elment a suliba nélkülem,de nem.Az étkezőasztalnál ült,és várt rám.

-Szia Dave.-köszöntöttem.

-Heló ismeretlen kislány.-kacsintott.

-Kösz,hogy megvártál.

-Alap dolog.De remélem tudod,hogy már így is vagy 15 percet késtünk!?-emlékeztetett.Ja.Mintha nem tudtam volna.

A kapu előtt felpattantunk a bringáinkra,és sietve tekertünk a dombos utcákon.

Hamar odaértünk a suli elé.Letettük a kerékpárjainkat,és felloholtunk a lépcsőn.A bioszóra már javában ment,amikor betoppantunk.

-Elnézést!-sunnyogtam a helyemre,Dave pedig követett.

-Ez volt az utolsó húzásuk!Ha még egyszer késnek,igazolatlan órát adok!-rikácsolta a tanárnő.Igaz hogy már csak 2 nap van a suliból,de mindegy.

Egész órán behúzott nyakkal ültem.Nem akartam magamra haragítani.

Az órák egész gyorsan teltek,szóval kibírható volt.Suli után még váltottam pár szót Daviddel,majd elmentem edzésre.Az edzések mindig jó hangulatban telnek,egyrészt,mert szeretem csinálni,másrészt,mert az edzőm,Mr.Martin nagyon vicces,és közvetlen.Persze szigorú is,hiszen nagyon szeretné ha a közelgő Olimpián jó helyezést érnék el,ezért minden nap edzünk.

Ma javítottam pár másodpercet az időmön,úgyhogy mindenképp eredményes lett az edzés.

Mikor végeztem,Mr.Martin magához hívott.

-Nagyon jól ment ma.De ennél több kell.3 hét múlva Olimpia.Szedd össze magad!-parancsolta.

-Persze.-mosolyodtam el.-De amúgy hogy lesz?Mármint mikor utazom Londonba,meg hol fogok aludni,meg ilyenek?

-Ne aggódj.Mindent el fogok intézni.A verseny előtt 3 nappal indulsz innen,Liverpool-ból,és egy hotelban fogsz aludni.A záróünnepség után még 2 napot maradsz Londonban,hogy kipihend az Olimpiát,és persze hogy körülnézz.

-Csodás.-bólintottam.

-Na menj haza.Már csak 2 nap van a suliból!Kitartást!-búcsúzott el Mr.Martin.

-Heló.-intettem.

Otthon,mivel már nem volt semmiből lecke,kényelmesen néztem a tévét,amikor beállított a húgom,Lucy és a barátja.

-Cső.-intett Lucy,majd felmentek a szobájába.

Igen,a húgommal nem a legfényesebb a kapcsolatom.

Később apu is hazaért.-Szia drágám.-köszöntött.

-Szia apu.-öleltem át.Nagyon szoros a kapcsolatunk,főleg anyu halála után.-Mi újság?-kérdeztem.

-Nem sok.Eladtam 2 autót,de amúgy semmi.

-Értem.-vontam meg a vállam.-Na és mi dolgod van még?

-Igazából semmi.Ötlet?-mosolyodott el.

-Őőő.Film?-dobtam fel.

-Benne vagyok.

Szóval az este további részében apuval filmeztem.De nem nagyon kötött le.Egyfolytában gondolkodtam.

Vajon mi lesz Londonban?Ez a fő kérdés.A másik,mélyebbről jön.És nagyon régóta foglalkoztat.Nekem sosem lesz pasim?De komolyan.Jól elvagyok a fiúkkal,de egyikőjük sem néz rám más szemmel,mint baráti.Lehet,hogy van aki jól néz ki,de nem sokat számít.A szemükben én sosem leszek a LÁNY.

Prológus.

3 komi után hozom az 1.fejezetet.!(:

Nelly White éppen a 12.osztályt járja.Elég fiús lány.Már ami a belsőjét illeti,ezért nincsenek nagyon barátai.Kivéve  David Parkert-akit viszont 9.-ben ismert meg,és azóta elválaszthatatlan barátok.
Nelly hóbortja a biciklizés,azon belül a BMX.És nem csak kis pályán. Idén,részt vesz a 2012-es Londoni Olimpián,amiért minden szabadidejét a BMX-nek szenteli.Azonban az életét nem csak az Olimpia fogja megváltoztatni...