14.fejezet.

Ne haragudjatok a sok késésért, de sokat vacilláltam, hogy nem töröljem-e a blogot:| Kissé kifogytam az ötletekből, de úgy döntöttem, folytatom:) Nagyon jól esik a rengeteg pozitív visszajelzés.Imádlak titeket:) És már túl vagyunk a 9000 látogatón is.*-* A kövi fejezetet 14 komi után hozom;) Jó olvasást.x

Mikor felmentünk Harry szobájába, kicsit megijedtem, hogy olyasmit akar...De szerencsére nem volt ilyenekről szó.Megértette, ha nem akartam.Mondjuk kicsit nehezen, de végül igen.

-De biztos nem akarsz mást is csinálni a beszélgetésen kívül?- simogatta meg a derekamat.

-Harry.-toltam el finoman a kezét.-Tudod, hogy szeretlek, de ne most.

-Oké.-mosolygott.-És máskor?

-Majd.-adtam meg a nyilvánvaló választ.

-Tudod, rég nem volt ilyen kapcsolatom.Mint veled.Vagyis érted...-mondta Hazza elpirulva.

Egy csókkal válaszoltam.Értettem.

-Nem vagy szomjas?-nézett a szemembe.

-De.-vontam meg a vállam.

-Akkor gyere.-fogta meg a kezem, és lementünk a lépcsőn.

Mikor leértünk, kissé meglepődtünk, mivel Chelsea és Niall vadul csókolóztak.Az érkezésünkre zavartan szétrebbentek.

-Öhm.Bocs, nem akartunk zavarni.-törte meg a kínos csendet Harry.

-Nem gond.-nyögte ki Niall.

Harryvel zavartan bementünk a konyhába, és ittunk egy kis sört.Mivel csak az volt otthon.

Meg kell mondjam, jól is esett az alkohol.Régen nem ittam már, és hiányzott kicsit.

Ez után Harry hazavitt engem is, de előbb Chelsea-t dobtuk haza.

-Köszönöm ezt a napot.Nektek is.-vörösödött el Chels, mikor kiszállt.

-Ááá, nem nekünk kell ezt köszönnöd.-kacsintott rá Harry nevetve.

-Chels, később hívj fel.Beszélnünk kell.-fúrtam a tekintetem az övébe, mire bólintott.

Utána Harry kitett a házunk előtt, de nem akart bejönni, úgyhogy egy hosszú csók kíséretében elbúcsúztunk.

Mikor Haz beszállt a kocsiba még dobott egy puszit, mire elmosolyodtam, majd bementem a házba.

***

Reggel kicsit elaludtam.Úgy terveztem, hogy miután felkelek, sütök valami sütit.

Sajnos Harry-vel nem találkozunk ma, mivel egy interjúra mentek, és utána sem tudott jönni.

Szóval csak magamnak sütök, meg David-nek.

Apropó, David.Tegnap este még benéztem hozzá, és beszélgettünk kicsit.Mondta, hogy nagyon jól megvannak az új barátnőjével, aki Liverpool-ban él, ahol mi is éltünk eddig.És Dave azt mondta, hogy vissza fog költözni, mivel itt kicsit idegen minden, és én is jól elvagyok, nem kell rám vigyázni.Erre kicsit leblokkoltam, de bólintottam, hiszen tudtam, felnőtt ember, és azt tesz amit akar.Ez után hosszú percekig öleltük egymást.De aztán mennem kellett.Egyébként Dave már holnap megy is haza.És úgy döntöttem, hogy majd ideje meglátogatni aput, meg a húgomat.

Ja, és még tegnap este, mielőtt majdnem elaludtam, Chelsea eszébe jutottam, és felhívott.Azonnal felpattant a szemem, és érdeklődve faggattam ki, hogy mi is van pontosan.Hát, járnak Niall-el ami nagyon jó hír.Mondtam, hogy drukkolok nekik, mivel Chelsea és Niall is nagyon jó barátaim, és belegondolva nagyon is összeillenek!

Szóval ennyit a tegnapról.Kicsit elméláztam ezeken, de aztán visszatértem a valóságba, és kiválasztottam mit fogok sütni.Nutellás palacsintát természetesen!Így hát neki is fogtam a sütésnek.Nem sütöttem túl sokat, csak, hogy épp elég legyen kettőnknek.Szerencsére nem bénázok (nagyon) a konyhába, úgyhogy fél óra alatt kész is lettek a palacsinták.Megkentem Nutellával, majd kicsit feldíszítettem.Tettem rá tejszínhabot, meg pár epret is.Így ahogy volt, átvittem Dave-hez.Zárva volt az ajtó, úgyhogy kicsit nehézkesen ugyan, de kopogtam kettőt.Szinte azonnal nyílt is az ajtó.

-Szia.-lepődött meg Dave.

-Szia drága.Gondoltam megleplek egy kis palacsintával, ha már elmész.-húztam el a számat.

-Hát kösz.Ez rendes tőled.-mosolygott rám, amit viszonoztam.

Leültünk az étkezőbe, és kényelmesen elfogyasztottuk a palacsintákat.Hmm.Ezt szépen fogalmaztam meg.Tulajdonképpen zabáltunk, mivel versenyeztünk, ki bír többet lenyomni.Dave győzött, természetesen.

Aztán csak bezuhantunk a kanapéra, és beszélgettünk.Csapongtunk a témák között, de nem zavart, még ha a fiúsabb témákról is volt szó.Beszéltünk a BMX-ről is.Kicsit hiányzik, be kell hogy valljam, de jól tettem, hogy abbahagytam.De ezek után, hogy nincsenek edzések, és bébicsősz sem vagyok már, találnom kellett egy új melót.

Kissé elszaladt az idő, (ezért szeretem David-et,mert mindig, mindenről tudok vele beszélni, és nem is keveset!) úgyhogy úgy döntöttem, hazamegyek.De Dave mondta, hogy maradjak, és csináljunk egy képet, mivel mostani még nincs is.Rögtön beleegyeztem, és pózoltunk egy sort, majd Dave lekapta magunkat.

Mikor átmentem a saját lakásomra, némi töprengés után tárcsáztam.6 csengés után végre felvette.

-Helló, életem.-szólt bele édesen.

-Szia,kincsem.-mondtam nevetve.Igazából egyikünk sem bírja ezeket a nyálas megnevezéseket.

-Mizu?

-Hát, nem sok.Képzeld el, sütöttem palacsintát!-meséltem lelkesen.

-Ez nagyszerű.-röhögött ki.

-Jól van, így nem fogsz kapni.-tetőztem a hangulatot.

-Tudod mennyire szeretlek...-próbálkozott édesen.

-Ezt elszúrtad Styles!-nevettem el magam.

-Igen, most szégyellem is magam rendesen.-mondta, mire mindketten felnevettünk.

-Amúgy otthon vagy már?-érdeklődtem.

-Amúgy igen.

-És nincs kedved sétálni?

-Sétálni?-hüledezett Haz.-A menő srácok nem sétálnak!

Ezen elröhögtem magam.

-Mi lenne, ha inkább egy klubba mennénk?Jönnének a srácok is, meg Dani, Eleanor, és Chels is.Na?Nem maradhatsz ki!

-Hát.-tétováztam kicsit.Dave holnap elmegy, nem engedhettem el úgy reggel, hogy totál részeg vagyok.Mert gondolom inni úgy is fogunk.-Oké.De Dave is jön!-jelentettem ki.

Hazza kis hatásszünet után beadta a derekát.-Jöjjön...

-Szupi!Mikor jöttök?

-Hát a limó 8-ra értetek megy.Addigra készüljetek el.

-Jó.Na akkor megyek is készülődni.

-Oké.De valami szexit vegyél fel.-mondta perverzen.

-Persze.Nagyon szexi leszek.-nevettem fel.

-Mint mindig!Na most lépek.Szeretlek.-tette le a telefont Harry.

Én pedig átrohantam Dave-hez, hogy szóljak neki, hogy készülődjön.

David-ot nem kellett kérlelni, köztudott, hogy imád bulizni.

Aztán visszamentem a lakásomba, és lezuhanyoztam, majd felvettem egy laza, nyári bulinak megfelelő ruhát.Nem a legelegánsabb, de szerintem nem kell oda kisestélyi.Aztán feltettem egy kis sminket, ami jól passzolt a ruhámhoz.És már kész is voltam...

13.fejezet.

7000.*-* és bocsi,hogy sokat késtem a kövivel,de sajnos alig van időm.:| de azért remélem tetszeni fog.a következő részt,13 komi után hozom.jó olvasást.xx

Ma csak 10 órára kellett mennem Roberts-ékhez,szóval Harry 9:45-re jött értem.

-Szia cica.-ölelt meg,majd megcsókolt,amit szívesen viszonoztam.-Hiányoztam?-vigyorgott rám.

-Szerinted?-néztem mélyen a szemébe,és elkezdtem simogatni a hasát.

-Nem is tudom.-mondta szenvedélyesen.

-Na gyere.Mennünk kell.-néztem az órámra.

Felvettem a cuccaimat,majd kisiettünk Hazza kocsijához.Bepattantunk,és elindultunk.

Az utat végig beszélgettük,egészen addig,amíg Harry túl nem lépte a sebességhatárt.Jóval.

-Harry,nem akarsz lassítani?-néztem rá.

-Nyugi.-mosolygott.

Aha.Egészen addig meg is nyugodtam,amíg meg nem hallottam egy ismerős hangot.Szirénázást.Rendőrök.Bingó.

Levillogtak,úgyhogy Haz megállt,és kérdőn nézte a rendőröket,akik az ablakból méregettek minket.

-Jogosítvány,forgalmi!Tudja,hogy túllépte a sebességhatárt?-nézte egy rendőr mérgesen Harry-t.

-Jó napot...-biccentett Harry.-Igen,tudom.-mondta,majd átadta a papírokat.

-Jó,ezek rendben vannak.-adta vissza a zsaru,mikor megnézte őket.-De gyorsan hajtott.Ezért velünk kell jönnie a kapitányságra!

-Na ne már!Harry Styles vagyok az isten szerelmére!Kap egy képet,és egy autogramot.Megfelel?-alkudozott.

-Hmm.-gondolkozott a rendőr.-Na jó!-adta meg magát,és elővette a telefonját,és Hazza-hoz hajolt.

Mindketten elvigyorodtak,majd lefotózták magukat.

-Köszönöm Mr.Styles!-örvendezett a zsaru.

-Én köszönöm Biztosúr!-kacsintott Haz,aztán beindította a motort,és végre elindultunk.

Én nem bírtam,és elröhögtem magam.Ez azért fura volt.

Harry egy pillanatig csak nézett rám,majd belőle is kitört a nevetés.Ilyen jókedvűen értünk oda Roberts-ékhez,de hamar le is lombozódtunk,ugyanis Amy habzó szájjal(na jó,azért nem) üvöltött.

-Késik?Nem ad reggelit a gyerekeknek?Egész nap beszélget?Tudja mit?Tudja?KI VAN RÚGVA!-üvöltötte teljes erejéből.

Én csak pislogtam,de Harry előbb kapcsolt

-Jó,akkor rúgja ki!De csak hogy tudja,Ő lágyította meg a lánya szívét,és hajlandó volt vele beszélgetni,ami tudtommal Önnek nem sikerült.-kiabált vissza Hazza.

Amy csak nézett,de Harry megelőzte:-És most már rohadtul nem megy vissza dolgozni!Na pá!-mondta,majd elhúzott az autóhoz.

-Várj!-mondtam,és besiettem a házba.Amy,és a fiúk csak néztek,de nem érdekelt.Felrohantam Chelsea szobájáig,majd kopogás nélkül rárontottam.Kicsit meglepetten nézett.Kicsit.

-Szia.-mondtam izgatottan.

-Szia.-mosolygott.-Mizu?

-Hagyjuk.Délután ráérsz?

-Öhm,persze.De miért?

-Bocsi,majd felhívlak!-kiabáltam,mert Amy feljött és kirángatott a szobából.

-Engedjen már el!-üvöltöttem mikor kiértünk a házból.

Amy elengedett,(szép kifejezés),úgyhogy odamentem Hazza-hoz.

-Menjünk innen.-suttogtam,de Harry értette.És egy szó nélkül beült az autóba.

Az út szótlanul telt.Mindketten belemerültünk a gondolatainkba.

Csak a lakásom előtt szólalt meg Harry: -Imádlak drágám,de most mennem kell!

-Jó.Én is téged.-néztem a szemébe,és megcsókoltam.

Beléptem a házamba,és csináltam egy teát.Mikor kész lett,belekortyoltam,(kicsit leégett a nyelvem,de jól vagyok...)majd letettem az asztalra.Bedőltem az ágyamba,és gondolkoztam.De elnyomott az álom.

Arra ébredtem fel,hogy Dave engem néz,miközben alszok.

-Szia.-nyújtóztam.

-Szia.-mosolygott.-Arin aludtál.-röhögött.

A válaszom az volt,hogy belebokszoltam a karjába.

-Csak átjöttem tisztázni a tegnapi kis bakimat.-vörösödött el.

-Oké,mindegy.-mondtam zavartan.

-Na léptem.Találkoznom kell Bella-val.-mondta gyorsan,és kispurizott a lakásból.

Mikor rájöttem,hogy már 3 óra van,elővettem a mobilom,és tárcsáztam Chelsea-t.

-Szia Chelsea.-köszöntem,mikor felvette.

-Szia!-mondta meglepetten.

-Ráérsz akkor?

-Aha.Miért?

-Nincs kedved átugrani hozzám?

-De,mehetek.

-Oké.Akkor gyere 4-re.Puszi.-tettem le gyorsan.

4-ig kicsit rendbe szedtem a házat,úgyhogy gyorsan elrepült az idő.

Csengettek.

-Szia Nelly.-köszöntött Chels két puszival.

-Szia.-mondtam.

Éppen leültünk az étkezőbe,mikor ismét csöngettek.

Mondtam Chelsea-nek,hogy pillanat,és kíváncsian az ajtóhoz léptem.

-Hát szia!-jött be az ajtón Hazza,és megcsókolt.

-Szia Harry.-mondtam értetlenül.

-Figyelj,nincs kedved átugrani hozzánk?-kacsintott.-Csak Niall lesz otthon,de Ő nem sok port kavar.

-Hát,bocsi,de itt van Chels.-mutattam az étkező felé.Gondoltam mindent hallott.

-Jöjjön Ő is.-vonta meg a vállát.

-Várj,akkor megkérdezem.-mondtam,és besiettem az étkezőbe.-Chels van kedved át jönni 5 pasi házába?

-Jól hangzik.-vont vállat,és elmosolyodott.

-Akkor gyere!-mondtam,és gyorsan összekészültem.

-Szia.-köszönt Chelsea félénken.

-Szia.-mosolygott rá Harry.-Indulhatunk?

-Persze!-vágtuk rá.

A srácok házáig hamar elértünk,úgyhogy gyorsan be is mentünk a lakásba.

-Megjöttünk Niall!-üvöltött Harry.

Ajtónyitódás,trappolás,majd egy hatalmas ugrás,és megérkezett a szőke szépfiú.

-Sziasztok.-mosolyodott el félénken.Adott két puszit,majd kérdőn Chelsea-hez lépett.-Hát te?

-Nelly barátnője vagyok.-válaszolt halkan.

-Értem.Hát.Niall Horan.-nyújtott kezet Niall.

-Chelsea Roberts.-rázta meg Chels.

-Nem akarsz beszélgetni?-vörösödött el Nialler.

-De.-mosolygott Chelsea.

-Hát akkor mi nem is zavarunk.-mondta Haz,és felmentünk a lépcsőn.

12.fejezet.

És túl vagyunk a 6000-en is.!<3 Nem tudok mit mondani...imádlak titeket.Remélem tetszeni fog ez a feji.c: a következőt,12 komi után hozom. Jó olvasást.xx

Este miután Harry hazahozott,bezuhantam az ágyamba.Konkrétan,amióta itt vagyok,azóta minden nap elfáradok.De nem tudom mibe!Mindegy.

Reggel már fél kilenckor keltem.Lezuhanyoztam,reggeliztem,meg minden.

Ma kellett mennem Roberts-ékhez.Harry minden igyekezete ellenére,Őt itthon kellett hagynom,mivel interjúra ment.

És mivel Harry nem tud elvinni,marad a BKV.

Szóval elindultam az esős időbe London utcáin,egy buszmegig.
A busz kivitt a Roberts család házáig.Mély levegőt vettem,majd csengettem.
Amy nyitotta ki az ajtót,de nem állt meg,rohant tovább.Hmm.
Bementem a kapun,egészen a házig.
-Jó reggelt!-üdvözöltem Amy-t és a két kicsit.
-Szia!-üvöltötték a fiúk rohangálás közben.Amy pedig őket kergette.
-Szervusz Nelly. Mostantól átveheted őket.-fújta ki magát.-Nekem rohannom kell!Az ebédet megtalálja a hűtőbe,csak meg kell melegíteni.A többiben Chelsea segít,ha hajlandó lesz kijönni a szobájából.-forgatta a szemét.
-Oké.-vontam meg a vállam,aztán ledobtam a kabátom a fotelra.
-Na megyek is.-mondta Amy.Nyomott két puszit a fiúknak,majd felkiabált az emeletre: -Chelsea ha érdekel,mentem!-üvöltötte.Azonban válasz nem érkezett.
-Viszlát,sziasztok.-ment ki az ajtón sietősen Mrs.Roberts.
-Viszlát!-intettem.-Na rosszcsontok.Reggeliztetek már?-néztem rájuk kérdőn.
-Nem.-mondta Mark nevetve.
-Oké.És mit akartok enni?
-Tejbegrííííízt.-kiabálták egyszerre.Hmm.Ikertelepátia.
-Jó.És Chelsea?
-Nem tudom.-vonta meg a vállát Mark.
-Akkor mutassátok meg hol van a szobája.Megkérdezem.
-Sok sikert.-nézett rám Abel hitetlenkedve.De elindultak az emeletre.
Mikor megálltunk egy ajtó előtt,kopogtam.Nem érkezett válasz.Ismét kopogtam.Semmi.
-Fiúk menjetek le légyszi.-néztem rájuk hirtelen.Mark és Abel pedig lerohantak a fa lépcsőn.
-Chelsea most már csak én vagyok itt.Nyisd ki légyszi.-kérleltem.
Mivel ez nem jött be,folyamatosan vertem az ajtót.
Aztán egyszer csak kinyílt.Az ajtóban egy fiatal,magas lány állt,piros hajjal.

-Mi az már?-kérdezte mérgesen.
-Ő,bocsi,csak azt akartam kérdezni,hogy mit kérsz reggelire.
-Semmit nem kérek oké?!-szórt szikrákat a szeme,majd be akarta csukni az ajtót,de nem hagytam.
-Engedj be.-nyomtam az ajtót teljes erőmből,de Chelsea elengedte,úgyhogy beestem a sötét szobába.
-Khm.-poroltam le magam.-Mégis mi bajod van velem?-néztem rá idegesen.
-Veled?-tűnődött el.-Lássuk csak.Igazából semmi,de most te vagy itthon.-vonta meg a vállát,mire hitetlenül rámeredtem.
-Figyelj,ln szívesen meghallgatlak.Akármiről legyen is só.
Egy percig farkas szemet néztünk,de mivel nem látott semmit a szemembe,sóhajtva lerogyott az ágyra.
-Az a bajom,hogy fogszabályzóm van!-üvöltötte,és rám vicsorgott,hogy bebizonyítsa.
-Ez a bajod?-pislogtam.-Nekem is van!-nyitottam ki a szám,hogy lássa.-Sőt!Az egyik barátomnak is van!És ő fiú!-néztem rá.
Mintha kicsit megenyhült volna.Ez után,már bátrabban meséltem a fogszabályzóról,és úgy láttam,már nem is idegenkedik annyira tőle.
Miután erről kitémáztunk magunkat,rájöttem,hogy nagyon jó fej,ezért csak úgy mindenről beszélgettünk tovább.Hihetetlenül jól el tudtam vele dumálni.Kiderült,hogy 17 éves,és egy közeli suliba jár.Nincsenek barátai,se pasija.
Én is meséltem magamról,meg úgy mindenről,aztán eszembe jutott valami.Nem készítettem reggelit. Hupsz.

***

Mikor lejárt a műszakom,Harry várt rám a ház előtt.

-Szia.-üdvözöltem egy hosszú,"már vagy 24 órája nem láttalak" csókkal.

-Helló.-mosolygott.-Egy fuvart hazáig?

-Legyen szíves!-nevettem fel.

Hazza haza dobott,de már mennie is kellett,mert így is meglógott egy fotózás szünetébe.

-Holnap megyek veled Roberts-ékhez.-nézett rám Harry.

-De jó!-öleltem meg.

-Na de most már tényleg megyek.-mondta,kaptam egy puszit,majd beült a kocsijába,és elhajtott.

Fáradtan mentem fel a lakásomig,de előtte gondoltam benézek David-hez.

Kopogás nélkül benyitottam,de azzal a lendülettel be is csuktam.Ugyanis Dave egy csajjal volt.ÚGY.
De nem vettek észre.Hála az égnek!Amúgy meg ki ilyen töketlen,hogy nyitva hagyja az ajtót ilyenkor?

11.fejezet.

5000 megtekintés.annyira boldog vagyok,és a sok komi is nagyon jól esik.(: remélem ezzel a fejezettel sem okozok csalódást:3 a kövit 11 komi után hozom.c; jó olvasást. x

-Oké.Akkor benne vagyunk.-adta be a derekát Harry.

-És hogy élvezetesebb legyen,lehetne piával.-mondta Louis.

A többiek vigyorogva egymásra majd rám néztek.Majd mindenki bólogatott.Én is.

Liam kiment a konyhába,majd egy üveg Jack Daniel's-el tért vissza.

-Na akkor akire mutat az üveg,iszik.Ha nem teljesíti a feladatát,vetkőzik.Az úgy jó?-kérdezte Liam,mire mindenki bólintott.

Először Harry pörgetett.Az üveg Zayn-nél állt meg.Harry vigyorogva nézte őt.

Zayn meghúzta az üveget,majd Hazza-ra nézett.-Merek!

-Hát.A telefonodban lévő 17.embert hívd fel,és üvöltsd bele,hogy ez az bébi!-mondta ki Haz,mire mindenki elnevette magát.,kivéve Zayn.Ő egy kicsit félve ugyan,de elővette a mobilját.Felhívta az illetőt.

-EZ AZ BÉBI!!!-üvöltötte,konkrétan fulladoztunk a röhögéstől.

-Ki volt az?-törölgette a szemét Niall.

-Johnny Depp.-vonta meg a vállát Zayn.Ha lehetséges,még jobban röhögtünk.

Miután Zayn pörgetett,Louis-ra mutatott az üveg szája.

Lou is meghúzta az üveget,amiből rohamosan fogyott a pia.

-Felek.-pislogott ártatlanul Louis.

-Hány éves korodban vesztetted el?-nézett Zayn a szemébe komolyan,mi meg felnevettünk.

-15.-jelentette ki szemrebbenés nélkül.

-Bazdki Louis te még nálam is előbb vesztetted el.-bökte meg Harry,mire elmosolyodtam. Hazza felém fordult,és nyomott egy csókot.

Louis pörgetett és Harry-nél állt meg.Ő megszeppenve ivott 2 óriási kortyot az üvegből.-Hát akkor merek!

-Helyes.Kaptok Nelly-vel 10 percet,bezárunk egy szobába.Csináljátok azt,amit akartok.-kacsintott ránk,a fiúk pedig felröhögtek.

Harry megragadta a kezem,és bevezetett a szobájába.Leültünk az ágyra,Harry pedig elkezdett suttogni:-Vicceljük meg őket.-csillant fel a szeme.

-Mire gondolsz?-néztem rá értetlenül.

-Figyelj! Ahhhhh-nyögött fel.

Aztán kezdett leesni a dolog.Alig bírtam visszatartani a nevetést,miközben Harry leült egy székbe és nyögdécselt.

-Gyerünk Harry!Gyorsabban!-mondtam,de végébe beleröhögtem,mire Hazza odaugrott hozzám,és a számra tapasztotta a kezét.

-Csak halkan.-mosolyodott el,majd megcsókolt.

Sajnos Louis kopogása megzavarta a csókunkat.

-Letelt az idő!-nevetett.

Kimentünk a szobából.Amint a fiúk megláttak,megpróbálták visszafogni magukat,de annyira röhögtek,hogy Niall kiköpte a vizet,amit ivott.

Harry közben pörgetett.Az üveg Niall-nél állt.Meghúzta a piát,és kérdőn figyelte Harry-t.Harry pedig Niall-t.Pár percig egymást bámulták,de Niallernk még mindig nem esett le.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte végül Harry.

-Jaa.Merek.

-Tekerd körbe magad vécépapírral!-jelentette ki Hazza.

-Ennél jobbat ki sem találhattál volna.-nevettem el magam.

Niall elrohant,majd kis idő múlva visszatért.Hát kábé mint egy múmia.Kész voltunk.

A szőkeség úgy döntött nem vesződik,hogy letekerje magáról a papírt,egyszerűen leült majd pörgetett.

Az üveg felém mutatott.Becsületesen ittam,de kicsit zavart,hogy Louis közben megdönti az üveget,ezért kicsit leittam magam.Mikor elemeltem az üveget a számtól.röhögve megcsaptam Loui-t aki befeszítette kar

izmát.

-Nellyyyyyy.-ölelt át Niall.-Felelsz vagy mersz?-kérdezte,de meg sem várva a válaszom,folytatta.-Mersz?Oké.Egyél meg 3 banánt...egyszerre!

-Köszi.-néztem rá hitetlenül,mire a fiúk nevetve követtek a konyhába.

Meghámoztam 3 banánt,és kissé furcsán méregettem.

-Egyééél!-skandálták a srácok.

Megfogtam a banánokat,majd a pofámba nyomtam.Nem érdekelt,melyik nem a számba megy.Ezért az egész arcom banános lett,mire a fiúk kegyetlenül röhögtek.

-Elfogadom!-nevetett Niall,miközben megveregette a vállamat.

Röhögve megtöröltem az arcom,majd visszaültem.

Pörgettem,és Liam-re ment.Kiitta a maradék Jack Daniel's-t az üvegből,majd megszólalt.-Merek.

-Oké.-gondolkoztam,majd eszembe jutott.-Táncolj vlamit,mi felvesszük,te pedig kiteszed Twitterre.

Erre mindenki felnevetett,Liam is.Benyomtuk a zenét,Zayn pedig Liam mobiljával kamerázott.

Liam megállt a nappali közepén,és elkezdett az ütemre mozogni.

Csendben fuldokoltunk a röhögéstől,de valahogy kihúztuk azt a pár percet.

-Na ez ,megy Twiterre.-nyomkodta Liam a telóját.-Oké.Megvolt.-nézett fel,mire mosolyogva bólintottam.

Utána már nem játszottunk,hanem csak úgy beszélgettünk,de nagyon jól éreztem magam.

Olyan 5 óra lehetett,mire megböktem Harry-t és kihívtam a konyhába.

-Harry,el tudnál vinni egy tetováló szalonba?-kérdeztem halkan.

Harry-nek felszaladt a s szemöldöke.-Tetkót akarsz?

-Aha.Már régóta szeretnék,de most érzem azt,hogy ma muszáj megcsináltatnom.-vontam meg a vállam.

-Értelek.Akkor induljunk.-mondta.Intettünk a srácokhoz,és már indultunk is a kocsihoz.

5 perc alatt odaértünk a szalonba.Mivel nem volt senki,és nekem volt elképzelésem,már be is ültem a székbe.Elmondtam,hogy mit szeretnék tetováltatni,és ennyi.Nem féltem.Harry kezét ugyan fogtam,de nem sokat ért.Fájni fájt,de kibírtam.És nagyon szép lett a tetkó.

Persze még le van ragasztva,de nagyon tetszett.Alig 20 perc alatt kész is lett.

Aztán Harry következett,aki időközben kinézte,hogy mit szeretne tetováltatni.

Ő már tapasztalt,úgyhogy magabiztosan ült le a székbe,miközben levette a pólóját.

Ahogy megláttam a kockás hasát,akarva-akaratlanul elkalandoztam kicsit,de mikor Hazza megfogta a kezem,vissza is "tértem".

Az ő tetkója sokkal nagyobb volt,és több ideig tartott.1 óráig és 15 percig.De hősiesen bírta.A végeredmény pedig csodálatos volt.Fizettünk,majd távoztunk a tetováló szalonból.

10.fejezet.

5000 megtekintés.*-* annyira imádlak titeket.!és nagyon-nagyon köszönöm a sok pozitív komit.(: <3 a kövi fejezetet,10 komment után hozom.jó olvasást.x

A mai napom szabad.Reggel 10:24 perckor keltem.Nagyon nem volt kedvem kikelni az ágyból még így sem.

De erőt vettem magamon,és kikecmeregtem a konyhába.Csináltam egy kakaót,és miközben az asztalnál iszogattam,tárcsáztam apát.

-Szia drágám!-köszöntött apu boldogan.

-Hali.-motyogtam boldogan,de kissé fáradtan.

-Mi újság?

-Hát,kicsit fáradt vagyok.De amúgy minden oké.Találtam melót.

-Ez nagyszerű!És mit?-lelkesedett be apu.

-Hát egyenlőre bébiszitter leszek.-jelentettem be büszkén.

-Tökéletes.Ez neked való.-helyeselt apa.-De most ne haragudj,de leteszem.A húgod kikészít.-sóhajtott egy nagyot apa,majd köszönt,és kinyomott.

Kiittam a maradék kakaót a bögréből,majd felöltöztem.Kiléptem az ajtón,és kopogtattam a szomszédba.

Dave hasonlóan kómásan nyitott ajtót.

-Nelly,miért tetted ezt velem?-nyöszörgött.

-Ne haragudj,de már 11 óra van!-közöltem,és benyomultam az ajtón.Lehuppantam a fotelba,és kérdőn ránéztem.-És mi a terved mára?

-Hát,azt hiszem,elmegyek kicsit sétálni,meg megnézni a várost.

-Oké.-vontam meg a vállam.

-És te?Harry-vel leszel?-méregetett szúrós szemmel.

-Hát nem tudom.Tegnap nem mondta,hogy mit tervez mára.-mondtam elgondolkodva,mire David biccentett.

-Na hagylak.-tápászkodtam fel a kanapéról,és átmentem a "saját" lakásomba.

Mivel Hazza nem hívott,leültem a kanapéra.Én nem akartam zavarni,hátha interjún,vagy fotózáson,vagy kitudja min van.Ezért úgy döntöttem felmegyek Facebookra és Twiterre.

Hát nem is tudom.Lehet,hogy hiba volt.Egy csomóan bejelöltek,és rengeteg pozitív és negatív üzenetet is kaptam.Megnéztem párat,és a jókra örömmel válaszoltam.Sokan kedvesen közölték,hogy nagyon örülnek Harry-nek és nekem,meg hogy nagyon szépek vagyunk,mások viszont a pokolba kívántak.

Tudtam,hogy el fog jönni,ez az idő is,hogy ezt kell tapasztalnom.De ez ahhoz képest durva,hogy  se Haz se én nem nyilatkoztunk egy fotósnak,vagy újságnak sem.Pár képből leszűrték,hogy együtt vagyunk.

Twitteren is hasonló a helyzet.Rengetegen követtek be,és üzentek,de mégsem a jó érzés öntött el.

Miután meguntam a közösségieket,úgy döntöttem,nézek egy kis tévét.Fogalmam sincs mi ment benne,de legalább telt az idő.2 óra körül végre megcsörrent a mobilom.

-Szia cica.-szólt bele a készülékbe egy mély hang.

-Helló elveszett fiú.-nevettem el magam.

-Ne harizz,hogy nem kerestelek,de volt egy kis dolgom.-titokzatoskodott.

-És elmondod,hogy mi az?

-Az legyen meglepetés.10 perc múlva ott vagyok érted.-mondta,majd letette minden szó nélkül.

Nem maradt időm az értetlenkedésre,gyorsan átöltöztem,és Harry már meg is érkezett.

-Gyönyörű vagy.-mondta,miközben átölelt,és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Köszi Harold.-fogtam meg a kezét.-De elmondod,hogy hova megyünk?

-Nemsokára meglátod.-mondta,és beleharapott az alsó ajkába.Kábé ott végem volt.

Beültünk a kocsijába,és a házukhoz mentünk.Szó nélkül kiszálltunk az autóból,majd beléptünk a házba.

A bejárati ajtótól rózsák voltak szórva minden felé.

-Ezt neked készítettem szépség.-mondta halkan.

Lefagytam.Csak bámultam magam elé,és egy szó sem jött ki a torkomon.

Amikor végre magamhoz tértem,Harry nyakába ugrottam,és megcsókoltam.Ilyenben még sosem volt részem.

Hazza mosolyogva nézett rám,és mondta,hogy kövessem.A konyhába vezetett,ahol egy gyönyörűen megterített asztal fogadott.

-Foglalj helyet szépségem.-mondta,majd kihúzta székemet.

Leültem,és vártam mit tervez.Elővett a pultról egy pizzás dobozt,és letette az asztal közepére,és leült.

Nem akartam megbántani,de ezen elnevettem magam.

-Mi az?Netán nem tetszik?-vonta fel a szemöldökét Haz.

-Dehogynem.-mondtam,majd adtam egy puszit a szájára.

Enni kezdtük a pizzát,miközben beszélgettünk.Sok minden szóba esett.Mesélt a napjáról,a srácokról,a rajongókról.Én pedig az eddigi életemről,meg a rajongókról...Szóval mindenről.Volt pár szomorúbb témánk,is,de azért nagyon jó kedvünk volt.

Aztán olyan 5 óra körül megérkeztek a One Direction többi tagja.Egyáltalán nem lepődtek meg rajtunk.Mindenki illedelmesen köszönt,és vigyorgott.Harry-nek kicsit égett a feje,de csak mosolygott.

Miután elpakoltunk magunk után,leültünk a kanapéra.Mindannyian.

-Csinálhatnánk valamit.-dobta fel Louis.

-Szerintem lehetne felelsz vagy mersz.Zálogos.-kacsintott Zayn.Válaszul,Harry megdobta a hozzá legközelebb eső kemény tárggyal,ami a cipője volt.-Áú!De csak hogy megismerjük Nelly-t egy kicsit közelebbről is!

Hazza kérdőn rám nézett,mire bólintottam.Én benne vagyok.

9.fejezet.

már megvan a 4000 megtekintés is.*-* eszméletlenül örülök ennek.(: még pár rendszeres olvasó kéne.c: de mind1.a következő fejezetet 9 komi után hozom.jó olvasást.!:3 ja,és ne haragudjatok,hogy rövid lett:|

Délelőtt 11 órára Haz átjött ahogy megbeszéltük.Addig elrendeztem a szokásos reggeli teendőimet,és Dave-nek is mondtam,hogy délelőtt megint ne számítson rám.

-Indulhatunk szépségem?-kérdezte Harry miútán megcsókolt.

-Persze.-mosolyogtam rá.

A megadott címre alig 20 perc alatt oda is értünk.Kipattantunk a kocsiból,és megláttunk egy jó nagy,és szép házat.

Csöngettünk.Az ajtót egy 40 év körüli nő nyitotta ki.

-Sziasztok!Gyertek be!-invitált barátságosan.

-Jó napot.-köszöntünk a nőnek Harry-vel.

-Mrs.Roberts vagyok.-rázta meg a kezünket.

-Nelly vagyok,ő pedig Harry.Én jelentkeztem az állásra.-mutattam magamra,Harry-re és ismét magamra.

-Rendben.Fáradjatok beljebb.-és bevezetett a nappaliba.-Gyerekek,gyertek le!-kiabált fel az emeletre.

Hangos trappolás,majd egy nagy ugrás,és két kisfiú állt meg előttünk.

-Ők itt Mark és Abel.Köszönni!-mutatta be őket Mrs.Roberts.

-Csókolom.-mondták a fiúk.Hazza-val automatikusan elnevettük magunkat,de visszaköszöntünk,és bemutatkoztunk.

-Fiúk Chelsea hol van?-kérdezte az anya.

-Nem tudjuk,de elmehetünk?-kérdezte Mark.

-Menjetek...szóval Mark és Abel 4 évesek.Chelsea pedig 17.Nem tudom hol lehet.Rájuk kéne vigyázni hétfőn,szerdán és pénteken.

-Ne haragudjon asszonyom,hogy megkérdezem...-tanakodott Haz-de ha a lánya 17 éves...akkor miért keresnek bébiszittert?

-Hát.Igazából nem merjük itt hagyni a fiúkat Chelsea-re.Nem szeretnék belemenni.Ne haragudjanak.Na de inkább beszélgessünk kicsit.-terelte el a szót Mrs.Roberts.

Ezek után Mrs.Roberts kifaggatott,amolyan "állás-interjú" féle kérdésekkel.

-Rendben Nelly.Azt hiszem,te ideális leszel nekünk.Fel vagy véve!Szerdán kezdhetsz is,ha gondolod.

-Remek!Nagyon szépen köszönöm.-mondtam Mrs.Roberts-nek akinek amúgy Amy a neve.

-Na de most már mennünk kell.-ragadta meg a karom,és az ajtó felé húzott.

-Oké.Köszönöm,hogy jöttek.-búcsúzkodott Amy.-Sziasztok.Viszlát.

-Viszlát.-mondta Harry és a kocsihoz siettünk,mivel elkezdett esni az eső.

-Mi volt ez Haz?-kérdeztem tőle,miközben becsatoltam az övem.

-Ne haragudj.De nem szimpi ez a nő.Már nem bírtam hallgatni a nyávogását.-nevetett fel. 

-Ja oké-mosolyodtam el.-Szeretlek cica.-nyomtam egy puszit az arcára.De mivel ő az utat nézte,nem fordult felém,csak elmosolyodott.

-Én is téged.

***

Mikor hazaértünk,egy cetlit találtam az ajtómon.Dave írta: "Elmentem a Tesco-ba.5 körül jövök.xx"

-Amíg Dave nem jön maradok,nem gond?-nézett rám Harry eszméletlenül cukin.

-Dehogy is!

Levettem a cipőm és letettem a táskám.Majd a konyhapulthoz léptem.Addig Harry leült az étkező egyik székére.

-Kérsz valamit?-néztem egy pillanatra hátra,majd visszafordultam a pulthoz.

-Én csak téged kérlek.-suttogta a fülembe a rekedtes,mély hangjával,és hátulról hozzám simult.

-Harry ne.-fordultam meg.

-De hát miért?-nézett mélyen a szemembe.

-Kérlek ne haragudj.De még nem szeretném.-vallottam be.

-Értem.Oké leállok.De ha meggondolod magad,mindenképpen szólj!-parancsolta,mire felnevettem,és a hajába túrva megcsókoltam.

8.fejezet.

nagyon jól nyomjátok:D 3000 megtekintés.*-* köszönöm.:$ még annyi,hogy iratkozzatok fel rendszeres olvasónak.(: ja és kövi fejezet.-> 8 komi.nem húzom az időt,jó olvasást.

-Nagyon hiányoztál.-mondta Harry mosolyogva.

-Te is nekem.-csordult ki egy könny a szememből.

-Ne sírj.-húzott magához.

-Nem sírok.-nevettem el magam.

-Akkor jó.-mondta,és leültünk egy asztalhoz.Szerencsére nem voltak rajongók,úgyhogy nyugodtan kávéztunk.Sokat beszélgettünk abban a háromnegyed órában,amit együtt töltöttünk,de Harry-nek indulnia kellet.

-Ne haragudj drága,de haza kell mennem.

-Oké.Jó legyél.-mosolyogtam rá.

-Ne vigyelek el?-kérdezte meglepődve.

-Nem.Szeretnék körülnézni egy kicsit.-vontam meg a vállam.

-Ahogy szeretnéd-mondta,és nyomott egy puszit a homlokomra,majd kiment az ajtón.

Még pár percig maradtam,majd én is kiléptem az utcára.

Elindultam,és nézelődtem.Konkrétan egy újságost kerestem.Igazából nagyon hamar rábukkantam,tehát vettem is egy napilapot.Aztán,mivel nem tudtam mit csinálni,haza indultam.15 perc alatt oda is értem a szállásunkra.Dave-hez mentem először,hogy megmondjam,hazaértem.David éppen filmet nézett,úgyhogy csak intettem neki,és bementem a saját "lakásomba".
Nagyon fáradt voltam,ezért ruhástól bedőltem az ágyamba.Semmi nem érdekelt,csak ez,hogy minél előbb aludhassak!
El is nyomott az álom,bár még csak fél hat lehetett.De sajnos nem sokáig aludtam,mivel felébresztett valaki.Pontosabban valami zaj.A "házamban" motoszkált valaki.Riadtan,de halkan felpattantam,és felkaptam a legközelebb lévő kemény tárgyat,ami egy tányér volt.Védekezően a fejem felé emeltem,és kimentem a szobámból.Mikor kiértem a konyhába és megláttam,hogy ki a betörőm,vihogva lehajtottam a fejem.
-Csak nem akartál megtámadni?-kérdezte az illető halvány mosollyal.
-Neeeem.-nevettem fel.
Harry közelebb lépett hozzám,és a fülembe suttogta:-Nagyon szexin áll a kezedben az a tányér,de jobb lenne,ha letennéd.
-Perverz.-ütöttem meg a karját játékosan,és letettem a tányért.
Kimentünk a konyhából,és leültünk a kanapéra.
-Hogyhogy ide jöttél?-kérdeztem meglepődve.
-Kicsit bántott,hogy olyan hamar otthagytalak.És látni akartalak.-nézett mélyen a szemembe,mire bólintottam.
-Segítesz nekem?
-Miben?-kérdezett vissza Hazz.
-Hát,munkát keresek.Vettem is egy napilapot,abban vannak álláshirdetések.Választani kéne.
-Dolgozni akarsz?-döbbent le.
-Igen.Nem mindenkinek olyan könnyű az élet mint egyeseknek.-nevettem fel.-Többek közt ezért is jöttem.
Sokáig nézelődtünk a hirdetések közt,nem csak az újságban,hanem a neten is,és megtaláltuk a megfelelőt!
Bébiszittert keresnek 3 gyerekre,nem minden napra.Ideális.és pont nekem való.Ebben egyetértettünk.
Fel is hívtam a hirdetés melletti számot.Az illető,2 csengés után vette fel.
-Halló.Jó napot kívánok!A bébiszitter állásra szeretnék jelentkezni.-mondtam el a mondókámat.
-Jó napot.Rendben.Akkor esetleg el tudna jönni hozzánk holnap délelőtt?-kérdezte egy női hang.
-Persze.11 óra megfelel?-kérdeztem.
-Igen.Köszönöm szépen.Viszont látásra.-búcsúzott el a nő.
-Mi volt?-faggatott Harry.
-Holnap találkozom velük.-vontam meg a vállam,mire Hazza bólintott.
-Egyébként mutatnom kell valamit.Illetve valakit.-ragadtam meg Harry kezét és a szomszéd lakásba rángattam.Még nem is ismerik egymást David-del.
Kopogás nélkül benyitottam.Dave még mindig filmet nézett.Az érkezésünkre felkapta a fejét,és mikor meglátta Harry-t felállt.
-Mit csinálsz Nelly?-ez más lakása.-próbált meg Harry kihúzni a lakásból.Mintha nem tudnám.
-Nem Harry!Ő itt David Parker.A legjobb barátom.-mondtam.Ő pedig-néztem Dave-re-Harry Styles,a barátom.-mutattam be.
-Helló.-rázott kezet Harry.
-Cső.
-Hát ezt megbeszéltétek.-motyogtam zavartan,és kirángattam Hazza-t a lakásból.
-Ezt miért nem mondtad?-fordult felém idegesen.
-Harry nyugi.Azért nem mondtam,mert még nem volt alkalmam.De nincs köztünk semmi több,a a barátságnál!Ha megbízol bennem,akkor elhiszed ezt.
-Oké.Lenyugodtam.fújta ki a levegőt.

-Drágám ne haragudj,de megyek.Még a fiúk szerveztek valami programot...-rázta meg a fejét Harry.-De nem jössz velem?-csillant fel a szeme.
-Jajj Harry bocsáss meg,de szeretnék pihenni egy kicsit.-magyarázkodtam.
-Értem.Holnap jövök.-mondta búcsúzóul,majd megcsókolt.

7.fejezet.

Sziasztok.Meghoztam az új fejit.Köszönöm szépen a komikat.(: A következő részt 8 komi után hozom.Jó olvasást.!

Reggel,reggelizés közben,még apuval beszélgettünk egy kicsit a jövőmről.

-De azt nem mondtad,hogy mit szeretnél csinálni Londonban.-kezdte apu a bombázást,miközben megvajazta a pirítósát.

-Hát,először dolgozni szeretnék,mert kicsit zavar,hogy 18 vagyok,és a te pénzedből költekezem.Legalább a saját dolgaimat ki tudjam fizetni...-magyaráztam.

-Büszke vagyok rád.-mosolyodott el.

A mélységes beszélgetésünket Lucy zavarta meg.

-Apu,én is mehetek London-ba?-kérdezte.Ezt ő sem gondolta komolyan.

-Persze drágám.Majd meglátogathatod Nelly-t.-kacsintott rám apa,mire elnevettem magam.

-Lucy,te még csak 15 vagy.Inkább maradj itthon,és segíts apának!-mondtam neki.

Lucy gondolkodott pár pillanatig,majd bólintott.Megértette.

Miután a húgom visszavonult a szobájába,apa így szólt hozzám:

-Ha ennyire szeretnél menni,elintézem neked,hogy akár holnap utazhass vissza.

-Imádlak!-közöltem,majd átöleltem.

-De,egy dolgot még nem mondtam...Egyedül nem maradhatsz ott.Én nem mehetek,és Lucy sem...David-re gondoltam.-nyögte ki apu.

-Dave-re?De hát miért?Nem vagyok kicsi,tudok vigyázni magamra.

-Tisztában vagyok vele.De jobb a biztonság.

-Oké.-adtam be a derekam sóhajtva.

Gyorsan felmentem a szobámba,és gondolkodás nélkül tárcsáztam.Az illető 3 csengés után felvette.

-Szia Nelly!-köszöntött.

-Szia!Jössz velem Londonba!-mondtam habozás nélkül.

-Mi?-kérdezte.

-Ajj 10 perc múlva ott vagyok.-mondtam,majd kinyomtam.

Felvettem a cipőmet,kifésültem a hajam,majd szóltam apunak,hogy átugrom Dave-hez.

David-ék háza előtt megálltam,majd csengettem.Az ajtót Dave öccse,Austin nyitotta ki.

-Szia Nelly.-mondta boldogan.

-Sziaaaa!-öleltem át.-Hogy vagy?

-Jól kösz.

-Akkor jó.Dave?

-Fent van a szobájába.-irányított el.

Felmentem a lépcsőn,majd megálltam Dave szobájának ajtaja előtt.2 halk kopogás után benyitottam.

-Dave!-öleltem át azonnal.

-Hali.-mondta mosolyogva.

-Te jó ég,de hiányoztál.

-Te is nekem.-vallotta be.-De miért megyek Londonba?

Gyorsan elhadartam neki mindent,amit apu mondott,majd kérdőn néztem rá:

-Eljössz ugye?

-Hát.Nem tudom.Elvileg ráérek,úgyhogy megyek vigyázni a legjobb barátomra.-mondta ki mosolygva,mire elvigyorodtam.

-Tudtam,hogy nem mondasz nemet.

Ez után még beszélgettünk,hogy vele mi volt itthon,meg sok mindenről,de Harry-t nem hoztam szóba.

Nagyon szeretem őt,de szeretném elfelejteni.Nem szeretnék egy sztárocska nője lenni.Éppen elég a Twitteres képünk is.

Még maradtam pár óráig majd hazamentem.Már késő délután volt,úgy gondoltam,Harry ráér.Ezért felhívtam.Azonnal felvette.

-Szia drága.

-Szia Harry.

-Köszönöm,hogy hívtál.Kib*szottul hiányzol.-mondta,mire elnevettem magam.

-Te is nekem.-vallottam be.-De nagyszerű hírem van!

-Éspedig?

-Holnap megyek Londonba!

-Mi?Hogyhogy?

-Nem is örülsz?-kérdeztem lelombozódva.

-Hogyne örülnék?Csak nem értem,miért.

-Egyrészt miattad.-mondtam elvörösödve.-Másrészt pedig ott fogok dolgozni!

-Miattam?-kérdezte leragadva a mondat első felénél.

-Részben.-bólintottam.-De jön egy barátom is.-húztam el a számat.

-Miféle barátod?Fiú barátod?

-Tulajdonképpen igen.-rágtam a szám szélét.

-Oké.Bízom benned.Nem szeretnék féltékenykedni-nyugtatta magát.

-Rendben.Na megyek.Jó legyél drága.Szeretlek.

-Én is téged!-mondta,majd kinyomtam a mobilom.

Sóhajtva eldőltem az ágyamon,és megállás nélkül gondolkoztam.

***

Mivel tegnap este összepakoltam a cuccaimat,ma már gond nélkül ébredtem.Még 2 óra volt az indulásig.

11-kor indult a vonatunk.Gyorsan felöltöztem,feltettem egy kis sminket,reggeliztem és már indulhattunk is David-ért.

A vonatállomásra érve elbúcsúztam apától és Lucy-tól,és David is a szüleitől és testvérétől.

Mikor végeztünk a szülők magunkra hagytak.

5 perc múlva felszálltunk a vonatra.Az utunk nagyon jól telt.Dave nem hagyott unatkozni.

2,5 óra után megérkeztünk Londonba.Nagyon jó érzés volt visszajönni ide.

Harry-vel megbeszéltük,hogy később találkozunk,ne jöjjön ide az állomásra.
Dave-vel elmentünk a hotelba,majd kipakoltunk a saját szobánkba.
Miután végeztem,mondtam Dave-nek,hogy el kell mennem.
Harry-vel a Starbucks-ban találkoztunk.Mikor megláttam,a szívem a torkomba ugrott.
Mikor észrevett,megindult felém,és szorosan átölelt.Iszonyatosan jó érzés volt vele lenni.Akárhogy próbáltam  kiverni őt a fejemből,nem sikerült.Hazza elengedett,a szemembe nézett,és megcsókolt.A világ megperdült velem,de nagyon jó érzés kerített hatalmába.

6.fejezet.

Nagyon köszönöm a több mint 2000 oldalmegjelenítést.*-* még pár rendszeres olvasónak örülnék.(; na de mindegy,nem is húzom tovább az időt.a kövi fejezetet 8 komi után hozom.(: Jó olvasást.!

Harry folyamatosan a hajamat birizgálta.

-Hé.-néztem rá mosolyogva,mire boci szemekkel pislogott vissza.Nevetve megráztam a fejem,Harry pedig folytatta a hajam tanulmányozását.

A film nagyon tetszett,már amennyire figyeltem rá.

Mikor vége lett,már 6 óra volt.

-Mennem kell.-mondtam Harrynek,miközben ő a konyhában ivott.

-Oké,elvinni nem tudlak,de elkísérlek.

-Rendben.-bólintottam.

Elköszöntem a srácoktól,mindenki kapott puszit,meg ölelést,és persze megvolt a telefonszám-csere is.

Nagyon megkedveltem őket ma.

Kiléptünk a hűvös kertbe,majd kimentünk az utcára.

A hazafelé úton nem sokat beszéltünk.De mikor a hotel elé értünk Hazza megszólalt.:

-Holnap még találkozunk?

-Hát,ha hajlandó vagy átjönni reggel...-mondtam mosolyogva.

-Persze.Mikor is indul a vonatod?

-11-kor.Addig össze kell pakolnom.

-Oké.Akkor holnap.-búcsúzott el Harry,miközben megölelt.

    ***

Reggel arra ébredtem,hogy valaki lóg a csengőn.Felemeltem a telefonom,és megnéztem az időt.7 óra.

Fáradtan az ajtóhoz vánszorogtam,ahol Harry-t pillantottam meg.

-Reggelt.-köszöntött két puszival.

-Szia Harry.Nem gondolod,hogy kicsit korán van?-célozgattam.

-Ja,hogy te ilyen későn kelő vagy?!-értette meg,mire bólintottam.-Bocs,de ha rajtad múlik,nem érnéd el a vonatod.

-Vicces.-sziszegtem mosolyogva.

-Csitt.Segítek pakolni.

Így,hogy ketten voltunk,2 óra alatt végeztünk a pakolással,rendet rakással.Még van nem egész 2 óra az indulásig.

-És most mit csináljunk?-kérdeztem.

-Van egy ötletem.Gyere!-ragadta meg a karom,és maga után vonszolt.Bezártam az ajtót,és lesiettünk a kocsijához.

-Hová megyünk?-értetlenkedtem,miközben becsatoltam magam.

-Majd meglátod.-titokzatoskodott a göndörke.

Egy 5 perces autóút után leparkoltunk.Kipattantunk a kocsiból,majd elindultunk a London Eye-hoz.

-Ezt nem hiszem el!-ujjongtam.

-Gyere.-mondta,és beszálltunk egy kabinba,ami nagyon magasra felvitt.Az egésznek minden percét élveztem.

-Nelly.Mivel te elmész,és nem biztos,hogy találkozunk már,be kell vallanom valamit.-mondta Harry,mikor a legtetejére értünk.

Kérdőn néztem a szemébe,úgyhogy folytatta.

-Próbáltam leplezni az érzelmeimet,de lehetetlen,annyira gyönyörű vagy.

Megdöbbenve néztem rá,de Harry nem habozott,felém hajolt,hogy megcsókoljon.

Nem szerettem volna ilyen könnyen megadni magam,de tudtam,nem tehetek mást.Ez a pasi maga az álom.

Gondolkodás nélkül hajoltam én is felé.

Annyi érzelem volt a csókunkba,hogy azt kívántam,bárcsak soha ne érne véget.

De persze vége lett.Harry mosolyogva nézett rám,mire elpirultam.

-Szeretlek.-suttogta.

-Én is.-adtam át magam teljesen.

 ***

A vonatállomáson még egyszer,talán utoljára megcsókoltam Harry-t.

-Hívj majd.-mondta szomorúan.

-Mindenképp.-mondtam,majd felültem a vonatra.

Az út hosszú volt,és unalmas,de eltelt.3 óra múlva hazaértem.

Az állomáson apu és Lucy vártak.

-Nelly!-mondta apa,miközben hosszasan megölelt.

-Sziasztok.-mondtam félig boldogan,félig szomorúan.

-Hogy van a karod?Milyen volt az Olimpia?Minden rendben van?-ilyen,és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak.

-Otthon mindent elmesélek.

És mikor hazaértünk,ahogy ígértem,mindent elmeséltem nekik.

Megértően bólogattak,nem szóltak bele semmibe.

-Apa,majd beszélhetünk négyszemközt?-kérdeztem,mire Lucy,mondta,hogy felmegy a szobájába.

-Lehet,hogy most csalódni fogsz bennem,de mindegy.Elmondom.Szóval.A BMX-el nem szeretnék a továbbiakban sportszerűen foglalkozni.Max hobbiszinten...És ki szeretnék költözni London-ba.-hadartam.

Apu döbbenten meredt rám,majd megszólalt.: -Mégis miért?

-Hát,Londonban sokkal több a lehetőség mint itt.És a BMX-et pedig meguntam.Nem a baleset miatt.

-Értem,ez a te döntésed.De hova költözöl?

-Abba a hotelba amelyikben eddig is laktam.Azt gondolom,ez a legideálisabb.

-Rendben van kislányom.Büszke vagyok rád.-mondta,majd szorosan átölelt.

5.fejezet.

Örülök a komiknak.(: A hátterén újítottam,de ne ijedjetek meg,attól még ugyan az a blog/sztori.(: Bocsi,hogy ez a fejezet rövid lett:| A következő részt,megint 7 komi után hozom.Jó olvasást.(;

Mivel már csak 2 napom van Londonban,-amiből csak az egyiken tudok ténylegesen itt lenni-nem akartam elvesztegetni az időt.Holnap már csak pakolok,és délelőtt 11-kor indul a vonatom.

Gyorsan összedobtam a reggelimet,ami kimerült a nutellás pirítósban,aztán leültem az ágyamra.Nem tudtam mégis mi a francot csináljak egyedül Londonban.Jogos.Így hát felhívtam az egyedüli ismerősömet a városból.

Harry 2 csengés után felvette.

-Szia.-köszöntött kedvesen.

-Szia Harry.Remélem nem zavarlak.-mondtam zavartan.

-Dehogy.Éppen reggelizek.

-Jó étvágyat!-vigyorodtam el.

-Köszönöm.De miért kerestél?

-Ja,csak hát ez az utolsó napom Londonban,és nem tudom mihez kezdjek.-vallottam be.

-Áháá.Már értem.Hát.Ma ráérek.Találkozhatunk,ha szeretnéd.

-Jó.És hol?

-Tudod mit?Gyere el hozzánk.Van egy közös lakásunk a srácokkal nem messze tőled.

-Nekem megfelel.-vontam meg a vállam.

-Oké.Akkor elsétálok hozzád,és idejövünk.

-Rendben.Szia.

-Hali.-nyomta ki.

Gyorsan elkészültem.Nem akartam túl csicsásan kinézni,de azért nem mentem melegítőbe...

Harry olyan 20 perc múlva meg is érkezett.Nagyon cukin nézett ki abban a sapiban amiben volt.

-Heló szépség.-kacsintott rám.

-Ugyan.-bokszoltam bele a karjába óvatosan.

Miután kiértünk az épületből,balra indultunk el.A tömegben alig tudtam követni Harry-t.De szerencsére befordultunk egy másik utcába,ami csendesebb volt.Konkrétan nem volt senki.

-Na itt már végre nyugi van.-várt be Harry.

-Igen.-bólintottam.-Nem gond,hogy odamegyek?

-Dehogy is.-rázta meg a fejét.A srácok barátai vagy csajai is ott szoktak lógni.

-Ó.Értem.-vontam meg a vállam.

Még beszélgettünk kicsit a fiúkról,(Harry nagyjából elmagyarázta a nevüket/korukat)majd megálltunk egy gyönyörű ház előtt.

-Húú.-reagáltam le,mire Harry felnevetett.

-Gyere be.

Mikor beléptem a házba,a lélegzetem is elállt.Csodaszép bútorok,fotelek,díszek...De mindenfelé félpár cipők,kaja,CD-k,és még minden más,amit el tudok képzelni.

-Bocs,kicsit kupi van.

Ő,nem gond.-vontam vállat.

-Sziaaa.-ölelt át Niall.(megjegyeztem!)

-Sziaa-veregettem meg a vállát.

A többi fiú(akik a konyhában ültek) is hasonlóképpen üdvözölt,majd Harry-vel,vagy ahogy Liam mondja,Hazza-val felmentünk a szobájába.Mikor mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk,csak úgy,beszélgetni kezdtünk.Mindenről.Nagyon jól éreztem magam Harryvel,sokat nevettünk.

-Na és most?-kérdezte,mikor kifogytunk a témából.2 óra volt.

-Film?-tanácsoltam.

-Oké.Megkérdezzem a srácokat,hogy csatlakoznak-e?-nézett rám.

-Persze,nyugodtan.

-Jó.Előtte csinálunk egy képet?-kérdezte elvörösödve.

-Miért ne?-adtam meg magam mosolyogva.

Hazza elővette a mobilját,majd csinált rólunk egy képet.Mindketten ösztönösen pózoltunk,úgyhogy elég vicces kép lett.De nem baj.

-Nem rossz.-bólintottam nevetve.

-Ja,tényleg nem.-biccentett.

Mikor lementünk a nappaliba,ott voltak a fiúk,és éppen twittereztek,ha jól láttam.

-Hé,van kedvetek filmet nézni?-kérdezte Harry.

-Persze!-mondták szinte egyszerre.

-Oké.És mit nézünk?-tettem fel a kérdésem.

-Nézzük a Kellékfeleség-et.-mondta Zayn.-Szeretem azt a filmet.-vonta meg a vállát.

Nekünk mindegy volt,úgyhogy elhelyezkedtünk a kanapén,miközben Liam csinált popcornt.

Én Harry és Louis közé fészkeltem be magam.

Mikor elindult a film,mindenki érdeklődve figyelte a képernyőt.

Jó film volt.Nagyon jó.Gondolom.Kár,hogy kicsit sem kötött le.A figyelmemet egyedül Hazza kötötte le...

4.fejezet.

Először is...nagyon köszönöm a komikat.(: <3 Másodszor...megvan az 1000.látogató.wow.*-* Harmadszor...iratkozzatok fel,rendszeres olvasónak.(:    A kövi fejezetet 7(!) komi után hozom.   Jó olvasást.<3

Mikor reggel felébredtem,Mr.Martin már nem volt itt.Még tegnap elment a 8 órai vonattal.

Különösebben nem terveztem semmit mára,csak pihenni!Mondjuk törött kézzel nem is nagyon lehet sok mindent csinálni...Egyébként a gipszet pár nap múlva le is veszik,szóval nem komoly a törés.

Az ágyamban fekve,elővettem a telefonom,és bekapcsoltam.Egy csomó nem fogadott hívásom,és üzentem volt.Én azonban csak egy embert hívtam vissza...apát.Egy csengés után beleszólt.

-Drágám,hogy vagy?-kérdezte aggodalmasan.

-Szia apu,jól vagyok.Bocsi,hogy nem vettem fel,de tegnap nagyon fáradt voltam...-kezdtem magyarázkodni.

-Semmi gond.Hogy van a kezed?Fáj?

-Öhm,hát.Fájdogál,de semmi komoly.1 hét múlva már le is veszik a gipszet.

-Ó,akkor jó.A húgoddal nagyon aggódtunk érted.

-Felesleges volt.-mosolyodtam el.

-Tudod,hogy anyád nagyon büszke lenne rád.És persze én is.

-Persze.

-Rendben.Na hagylak pihenni.Majd hívj.Szeretlek.-búcsúzott el apa.

-Szeretlek.-suttogtam.

Még írtam egy sms-t Davidnak,hogy minden oké,és hogy később hívom.Ekkor volt 11 óra.

Aztán le akartam tenni a telefonom,de a kezembe akadt a papír,amit a göndörke adott nekem tegnap.

Gondolkodás nélkül tárcsáztam.Közben idegesen rágtam a szám szélét.Nem is biztos,hogy tud beszélni.Tegnap egy szót sem szólt...De felvette a telefont,és unott hangon beleszólt:

-Harry Styles.

-Öhm,szia.Nelly White vagyok.Tegnap találkoztunk,tudod,a sérülésem miatt.És mondtad,hogy hívjalak fel.-magyaráztam idegesen.

Kis hatásszünet után,teljesen más hangnemben válaszolt:

-Hát persze,szia.Ne haragudj,hogy tegnap nem szóltam hozzád,de igazából nem mertem.-mondta félénken.

-Semmi baj.-mosolyodtam el.-De miért kellett hívjalak?

-Hát,csak hogy nem-e futunk ma össze.-mondta ki.Na ezen meglepődtem,de válaszolnom kellett.

-De,mehetünk.

-Oké!Akkor 2-kor a Starbucksban?-kérdezte feldobódva.

-Nem igazán tudom az merre van.Nem jártam még Londonban.

-Ó.Hát akkor érted megyek.Hol leszel?

Leadtam a hotel címét,majd elbúcsúztunk.Mivel nem voltam éhes,még az ágyból tévéztem egy kicsit.

De nem igazán kötött le.Folyton a srácon járt az eszem.Egyáltalán nem az esetem,de valami megfogott benne.Fogalmam sincs,hogy mi.

1 órakor el kezdtem készülődni.Lezuhanyoztam,fogat mostam,felöltöztem,majd feltettem egy halvány sminket.Aztán kopogtattak.Pontban 2 óra volt.Gyorsan megigazítottam a hajam,és kitártam az ajtót.

A fürtöske állt az ajtó előtt..Hát ez sokkolt.Annyira cuki mosollyal nézett rám,hogy ledermedtem.

-Szia.-köszöntött mosolyogva,majd felém hajolt,feltett szándékkal két pusziért.
-Szia.-mondtam,és nyomtam két puszit az arcára.
-Indulhatunk?
-Persze.-visszaléptem a táskámért,majd bezártam az ajtót.
-Remélem nem gond,hogy elhívtalak.-motyogta,miközben beszállt az autóba.Én is beszálltam utána,és becsaptam az ajtót,majd úgy válaszoltam:
-Dehogy is!Sőt.Igazából nem ismerek senkit itt Londonba,úgyhogy jó,ha van valaki,akit igen.-magyarázkodtam,mire Harry elnevette magát.
-Hát igen.
Pár perces út után meg is érkeztünk.Harry lekapcsolta a csúcs-szuper autóját,kiszállt,majd átjött az én oldalamra,és kinyitott az ajtót.
-Köszönöm uram.-röhögtem fel.
-Na gyere.-fogta meg a kezem,és maga után vonszolt.Hát nem tököl, az biztos.
Mikor beléptünk a Starbucksba,leadtuk a rendelésünket,majd leültünk egy félreeső asztalhoz.
-Szóvaaal.Te ilyen szupersztár-féle vagy?-kérdeztem mosolyogva,majd beleittam a kávémba.
-Hát,fogjuk rá.-mosolyodott el.
-És mióta?
-2 éve.Akkor jelentkeztem az X-Factor-ba.Ott egyedül nem jutottam tovább...de összehoztak a srácokkal.Akikkel találkoztál.És 3.helyezést értük el.Azóta fellépések,interjúk,fotózások és turnék árasztanak el.
-Értem.-vontam meg a vállam.-És mi a "nevetek"?
-One Direction.De egyenként.Zayn Malik,Louis Tomlinson,Niall Horan,Liam Payne és én.Harry Styles.
Ere nem mondtam semmit,csak mosolyogva néztem őt.
-És te?Meddig leszel itt?-kérdezte.
-Hát az Olimpiára jöttem.Még 2 napig.Aztán haza kell mennem Liverpool-ba.
-Akkor 2 nap..-gondolkodott hangosan,és valami szomorúság-féle suhant át az arcán.-De majd még találkozunk?
-Persze.-mosolyodtam el.
Ez után még beszélgettünk egy csomó mindenről.Tök jól elvoltunk.De mivel már 6 óra volt,Harry-nek mennie kellett.
-Gyere hazaviszlek.-mondta miután fizetett.
Beszálltunk a kocsijába,és gyorsan hazadobott.Mindketten kiszálltunk,és megálltunk az épület előtt.
-Köszönöm szépen ezt a napot.Nagyon jól éreztem magam!-mondtam őszintén.
-Ennek örülök.-mosolygott.

-Remélem még találkozunk.-öleltem át fél kézzel.

-Én is.-mondta,miközben belefúrta fejét a vállamba.

-Itt a számom.Ha kellene.-adtam oda egy kis cetlit,és bementem a hotelba.

***

A szobámba ruhástul lerogytam az ágyra,és csak gondolkoztam.Megállás nélkül.Mély gondolatmenetemnek a telefonom vetett véget.Dave volt az.

-Szia.-köszöntem bele fáradtan.

-Szia.Na hogy vagy?-kérdezte aggódva.

-Minden oké.Csodálatosan vagyok.

-Ilyen jó a törött kéz?-kérdezte,mire felnevettem.

-Nem,az még fájdogál.Viszont csodás délutánom volt.-titokzatoskodtam tovább.

-Na mesélj.

-Hát,egy fiúval töltöttem...egy nagyon cuki fiúval.

-De hát nem vagyok ott.-mondta értetlenül.

-Bolond vagy.-nevettem el magam.-Harry-nek hívják.Ha hazaértem mindent elmesélek.De most mennem kell.

-Oké.Jó legyél.-nyomta ki a mobilját.

3.fejezet.

Sziasztok.Nagyon köszönöm a komikat,kedvesek vagytok.(: A következő fejezetet 5 KOMI után hozom.!És még 1 dolog...IRATKOZZATOK FEL RENDSZERES OLVASÓNAK.!(: Jó olvasást.

Reggel a telefonom ébresztett.Félálomban a kis asztalon lévő mobilért nyúltam,a fülemhez emeltem és beleszóltam: -Halló.
-Szia Drágám! Mi újság?Hogy vagy?-faggatott apa.
-Jól vagyok.-válaszoltam álmosan.-Bocsi,hogy tegnap nem hívtalak,de nagyon fáradt voltam.
-Semmi baj.A lényeg,hogy jól vagy.Ó,most mennem kell.A húgod kikészít.-mondta fáradtan.-Szia Nelly.
-Szia apu.
Igen,ez jellegzetes reggeli telefonbeszélgetés.Még visszadőltem pár percre,de nem akartam visszaaludni,úgyhogy felpattantam,és kimentem a fürdőszobába.Rendbe szedtem magam,majd felöltöztem.
Úgy döntöttem,hogy ma megnézem a várost.De előtte enni is kéne.Lementem a szálloda ebédlőjébe,és megreggeliztem.Ezután már nem mentem fel a szobámba,hanem egyenesen kimentem a városba.
Még sosem voltam Londonba,pedig nincs messze tőlünk.A látvány ami fogadott,egyszerűen csodálatos volt.Már az utca is.Ezek után csak jobb lett.Valahogy kilyukadtam a London Eye-hoz.Nem szálltam be,csak távolról néztem,de tuti,hogy legközelebb közelebbről is megnézem.Miközben gondolkoztam,eszembe jutott David.Fel kéne hívnom.És így is tettem.
-Szia Dave!-köszöntöttem,mikor beleszólt a mobiljába.
-Héé,kislány.Mizu?-érdeklődött kedvesen.
-Semmi,csak olyan egyedül vagyok.És akkor eszembe jutottál.Elvégre te vagy a LB-m.-nevettem fel.
-Hát,ja,olyasmi.-mondta zavartan.-Na és,milyen a város?Mit csinálsz most?
-Most éppen a London Eye-t nézem.Annyira szép!
-Az biztos.Na figyu,most lépnem kell,de majd még mindenképp beszélünk.-kezdett búcsúzkodni.
-Oké.Legyél jó.Szia.-tettem le.Azért jó,hogy van egy ilyen jó barátom.
Ezután még sétálgattam erre arra,de meguntam és már délután volt,úgyhogy haza indultam.
Korgott a gyomrom,ezért először az ebédlőbe ültem le,rendeltem,majd meguzsonnáztam.
Aztán mivel nem volt semmi dolgom,felmentem a szobámba,és pihentem.Már nagyon izgultam,a holnaputáni Olimpia miatt,de ez érthető.Próbálom leplezni,de lehetetlen.Még bekapcsoltam  tévét,de nem kötött le,úgyhogy betakaróztam,és elnyomott az álom.

                                                                ***
Olyan gyorsan eltelt a nap,hogy semmire nem maradt időm.Konkrétan mentem 2 kört a városban,hogy teszteljem a bringám,és eltelt.Én ilyet még nem láttam.Amúgy holnap délután 3-kor kezdődik a verseny,de már délelőtt 10-re be kell mennem,mert holnap lesz a záróünnepség is,tehát arra is kell gyakorolni.
                                       
                                                                ***
És eljött ez a nap is.Tegnap,és ma is annyi sms-t és hívást kaptam,hogy kezdtem begőzölni.Sok olyan is küldött sms-t akit nem is ismerek,de mindegy.David is hívott.Sok sikert kívánt,meg mindent,és mondta,hogy nézni fog.
Megcsörrent a telefonom.Apa volt az.Igen,ő még nem hívott.
-Drágám,nagyon sok sikert kívánok.Ne haragudj,hogy most hívtalak,de nem akartalak később zavarni.-hadarta a telefonba.
-Köszönöm apa!Nagyon szeretlek,és igyekszem.
-Én is téged.Amúgy Mr.Martin is odaért már.Azt mondta,hogy majd találkoztok.
-Rendben.Most viszont mennem kell.Köszönök mindent.Imádlak titeket.-kezdtem búcsúzkodni,mivel indulnom kellene.
-Jól van Nelly.Ügyes legyél.Anyád is büszke lenne rád!-mondta,de hallottam,hogy a könnyeivel küszköd.
Erre nem tudtam mit mondani,mert elsírtam volna magam,ezért kinyomtam a telóm,és ki is kapcsoltam.Mára elég lesz már.
Ezután elindultam a Stadionba,ahol már egy csomó versenyző volt.
Először próbálnunk kellett.Ment a zene,a fellépők énekeltek,mi pedig előadtunk egy kisebb koreográfiát.
Flottul ment a dolog,nem voltak problémák.Ezzel el is telt az idő.És eljött a verseny ideje.
Olyan szinten izgultam,hogyha megfogtam volna egy kanalat,tuti,hogy kirepült volna a kezemből.Még fél óra.
Körbejártam a pályát,mikor összefutottam Mr.Martin-nal.
-Mindent a terv szerint.Jó leszel kislány!-biztatott kedvesen,mire elmosolyodtam.
Még mindenki ment egy kört BMX-szel is,tehát a pályát nagyjából ismertük.Aztán elkezdett gyűlni a tömeg,ami azt jelentette,hogy mindjárt mi jövünk.A pályát ismerem,a bringám jó.Minden oké lesz.
Megfújták a dudát,ami azt jelentett,hogy fel kell állnunk a  kezdőpozícióba.Rajtam kívül még 14 lány volt.
Mindenki felvette a sisakot.A feszültséget vágni lehetett volna.Még pár másodperc...És indulás!
Mint a golyó,mindenki úgy rajtolt.A közönség őrjöngött.Engem pedig ki a akartak szorítani.A 4.helyen voltam,de nem sokáig.Mellettem feltűnt egy lány,de nem engedtem,hogy leelőzzön.Ekkor rám húzta a kormányt,és egy óriásit borultunk.A másik csaj felpattant,majd továbbhajtott,de én mozdulni sem bírtam.Nagyon fájt a kezem.Még elment mellettem pár lány,majd vége lett a versenynek.Mint megtudtam,11.lettem.A többiek előbb dőltek ki.Mikor már csak a sérültek voltak a pályán,a mentősök,és az edzők közelebb jöttek.
-Jól vagy?-kérdezte Mr.Martin aggódva,miközben a mentősök szemügyre vették a sérülésem.
-Hát.A kezem nagyon fáj,de amúgy igen.-vontam meg a vállam.
-Jó.Minden rendben van.Így is nagyon ügyes voltál.Remélem tudod!
-Persze.-mosolyodtam el halványan,miközben a mentősök levezettek a pályáról,Mr.Martin meg letoltam a BMX-em.
A mentősök begipszelték a kezem,és a "színfalak" mögé vezettek ahol a fellépők,és a többi sérült volt.Mondták,hogy maradjak itt.
-Jól vagy?-szólított meg egy srác.Miközben négy másik állt meg mögötte.
-Öhm,hát nagyjából.-vontam meg a vállam.
-Olyan nagyot borultál!-röhögött fel a szőke fiú.Aztán amikor a többiek szúrós szemmel meredtek rá, korrigálta magát.-Vagyis,remélem jobban leszel.
-Biztosan.-nevettem el magam.
-Na,hagyunk pihenni.Remélem még összefutunk.-kacsintott rám a fekete hajú srác.
Miközben négyen előrementek a göndör hajú fiú,mélyen a szemembe nézett,és egy papírlapot adott ár,majd szó nélkül a többiek után ment.
Kíváncsian kihajtogattam a minire összehajtott papírt,majd elolvastam.Ez állt rajta: "Holnap hívj fel szépség.xx." és a telefonszáma.Mosolyogva néztem magam elé,majd arra eszméltem,hogy Mr.Martin áll meg előttem.
-Nincs semmi baj kicsi lány.Ez így magában is óriási dolog.Na de most mennem kell.És jobb lenne ha te is jönnél.Pihenned kéne.
-Oké,megyek.-tápászkodtam fel.-Te mikor mész?
-1 óra múlva indul a vonatom.Addig hazaviszlek.Vagyis a szállodába.
-Jó.A biciklimet hazaviheted.Itt már nem lesz rá szükségem.
-Ahogy szeretnéd.-biccentett,majd elindultunk az ideiglenes otthonomba.

2.fejezet.

Köszönöm szépen az előző részhez a kommenteket.!Nagyon jól estek.(: Viszont ehhez a fejezethez,6 komira bővítem a határt.Szerintem ez elég unalmas rész lett,de komizzatok gyorsan,mert a köviben már benne lesz a One Direction is.!(; Jó olvasást.xx Nelli

Hihetetlennek tűnik,de az a 3 hét,olyan gyorsan eltelt,hogy szinte semmi időm nem maradt.Holnap megy a vonat.Elvileg 3 órás az út.Kibírható.
A szobámban éppen a ruháimat pakoltam,amikor két halk kopogás után apa benyitott,és leült az ágyamra.
-A biciklid rendbe van.De vigyél egy javító-szettet,ha esetleg baj van.Sajnálom,hogy nem tudunk menni.-mondta.
-Semmi gond apu.Minden rendben lesz.-mondtam mélyen a szemébe nézve,mire bólintott,és kiment a szobámból.Ezek után még bedobáltam pár cuccot,majd összecipzároztam a bőröndömet.
Mikor kifelé indultam a szobámból,megcsörrent a mobilom,ezért visszamentem az asztalomhoz.
-Halló.-szóltam bele.
-Szia drága.-köszöntött egy ismerős hang.Dave volt az.-Bocs,hogy zavarlak,de holnap már nem találkozunk,úgyhogy felhívtalak,hogy jó utat,sok sikert meg mindent!
-Köszönöm David.-érzékenyültem el.

-Szurkolunk majd neked a tévé elől.-röhögte el magát,mire én is elmosolyodtam.

-Na most megyek.Szia Dave.Szeretlek.-nyomtam ki a telóm,még mielőtt bármit mondhatott volna.
         
                                                                  ***

Reggel izgatottan ébredtem,de tudtam,hogy felesleges izgulnom.A verseny csak 3 nap múlva lesz.Gyorsan felkaptam magamra egy egyszerű,de elegáns ruhát,majd a fürdőszobában feltettem egy kis sminket az arcomra.

Ezután letrappoltam a lépcsőn a bőröndjeimmel,és majd nem beleütköztem a húgomba.Bocs.kerültem ki.

-Jó reggelt.Készen állsz.?-kérdezte apu,miközben ivott egy kortyot a kávéjából.

-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Rendben.Akkor induljunk!-mondta apa,majd felkapta a csomagjaimat,és bedobta a kocsiba.-A BMX-ed már bent van.-Hozd a sisakod!

Gyorsan bementem a garázsba,és lekaptam a polcról,a matricákkal teleragasztott sisakomat.

-Indulhatunk.-szálltam be az autó első ülésére,és becsatoltam magam.

Alig negyed óra alatt ki is értünk a vonatállomásra.A vonatom 10 perc múlva indul.

-Hát akkor...-néztem Lucy-ra és apára,mire mindketten megöltek.

-Figyelj tesó.Sok sikert!Bízok benned.Ne hozz rám szégyent!-biztatott a húgom,amin kissé meglepődtem,de be kell vallani,azért jól esett.

-Vigyázz magadra drágám.És hívj ha megérkeztél.És nézni fogunk,nagyon drukkolunk neked.-ölelt át apa még szorosabban.

-Köszönök mindent.-néztem rájuk könnyes szemmel,majd vissza sem nézve,felszálltam a vonatra,és nagy nehezen felcibáltam a bringám.

Hát,nem sokan voltak,az egyszer biztos.Rajtam kívül ebben a vágányban csak egy nő ült,és a kisfia.

Igazából az útról nem sokat tudok mondani.Elvoltam.Olvastam,neteztem a mobilommal,vagy csak az ablakon bámultam ki.De mindegy.Eltelt a 3 óra,és kicsit késve ugyan,de megérkezem Londonba!

Az elém táruló látvány csodálatos volt!Jött értem egy kocsi a hotelből,ami plusz szolgáltatásként működik,és nekem járt.A sofőr betette a BMX-em a csomagtartóba,én pedig beültem hátra.Pár perces út után meg is érkeztünk.És megláttam a hotelt!Rohadt magas épület,tele megvilágított ablakokkal.Csodás.

A sofőr kiszedte a biciklimet és a csomagjaimat,és odavezetett a szobámhoz.Átadta a kulcsot,és a cuccaimat.Betoltam a bringám a szobába,és a falhoz támasztottam,majd körbenéztem.

Nagyon szép volt a szoba.Egyből ledobtam magam a bevetett ágyra,és álomba merültem.

1.fejezet.

A 2.fejezetet 5 komi után hozom.!(;

Reggel kicsit késve ébredtem,mert apu már nem volt otthon,és nem keltett.Az ébresztőóra pedig,hát,enyhén fogalmazva nem sokat ér.Egyébként apukám autókereskedő,és nem messze van tőlünk a szalonja.

A húgom meg már elment suliba.Ő 9.osztályos.

Gyorsan felöltöztem majd, bementem a fürdőszobába,és kicsit rendbe szedtem magam.

Azt hittem David már elment a suliba nélkülem,de nem.Az étkezőasztalnál ült,és várt rám.

-Szia Dave.-köszöntöttem.

-Heló ismeretlen kislány.-kacsintott.

-Kösz,hogy megvártál.

-Alap dolog.De remélem tudod,hogy már így is vagy 15 percet késtünk!?-emlékeztetett.Ja.Mintha nem tudtam volna.

A kapu előtt felpattantunk a bringáinkra,és sietve tekertünk a dombos utcákon.

Hamar odaértünk a suli elé.Letettük a kerékpárjainkat,és felloholtunk a lépcsőn.A bioszóra már javában ment,amikor betoppantunk.

-Elnézést!-sunnyogtam a helyemre,Dave pedig követett.

-Ez volt az utolsó húzásuk!Ha még egyszer késnek,igazolatlan órát adok!-rikácsolta a tanárnő.Igaz hogy már csak 2 nap van a suliból,de mindegy.

Egész órán behúzott nyakkal ültem.Nem akartam magamra haragítani.

Az órák egész gyorsan teltek,szóval kibírható volt.Suli után még váltottam pár szót Daviddel,majd elmentem edzésre.Az edzések mindig jó hangulatban telnek,egyrészt,mert szeretem csinálni,másrészt,mert az edzőm,Mr.Martin nagyon vicces,és közvetlen.Persze szigorú is,hiszen nagyon szeretné ha a közelgő Olimpián jó helyezést érnék el,ezért minden nap edzünk.

Ma javítottam pár másodpercet az időmön,úgyhogy mindenképp eredményes lett az edzés.

Mikor végeztem,Mr.Martin magához hívott.

-Nagyon jól ment ma.De ennél több kell.3 hét múlva Olimpia.Szedd össze magad!-parancsolta.

-Persze.-mosolyodtam el.-De amúgy hogy lesz?Mármint mikor utazom Londonba,meg hol fogok aludni,meg ilyenek?

-Ne aggódj.Mindent el fogok intézni.A verseny előtt 3 nappal indulsz innen,Liverpool-ból,és egy hotelban fogsz aludni.A záróünnepség után még 2 napot maradsz Londonban,hogy kipihend az Olimpiát,és persze hogy körülnézz.

-Csodás.-bólintottam.

-Na menj haza.Már csak 2 nap van a suliból!Kitartást!-búcsúzott el Mr.Martin.

-Heló.-intettem.

Otthon,mivel már nem volt semmiből lecke,kényelmesen néztem a tévét,amikor beállított a húgom,Lucy és a barátja.

-Cső.-intett Lucy,majd felmentek a szobájába.

Igen,a húgommal nem a legfényesebb a kapcsolatom.

Később apu is hazaért.-Szia drágám.-köszöntött.

-Szia apu.-öleltem át.Nagyon szoros a kapcsolatunk,főleg anyu halála után.-Mi újság?-kérdeztem.

-Nem sok.Eladtam 2 autót,de amúgy semmi.

-Értem.-vontam meg a vállam.-Na és mi dolgod van még?

-Igazából semmi.Ötlet?-mosolyodott el.

-Őőő.Film?-dobtam fel.

-Benne vagyok.

Szóval az este további részében apuval filmeztem.De nem nagyon kötött le.Egyfolytában gondolkodtam.

Vajon mi lesz Londonban?Ez a fő kérdés.A másik,mélyebbről jön.És nagyon régóta foglalkoztat.Nekem sosem lesz pasim?De komolyan.Jól elvagyok a fiúkkal,de egyikőjük sem néz rám más szemmel,mint baráti.Lehet,hogy van aki jól néz ki,de nem sokat számít.A szemükben én sosem leszek a LÁNY.

Prológus.

3 komi után hozom az 1.fejezetet.!(:

Nelly White éppen a 12.osztályt járja.Elég fiús lány.Már ami a belsőjét illeti,ezért nincsenek nagyon barátai.Kivéve  David Parkert-akit viszont 9.-ben ismert meg,és azóta elválaszthatatlan barátok.
Nelly hóbortja a biciklizés,azon belül a BMX.És nem csak kis pályán. Idén,részt vesz a 2012-es Londoni Olimpián,amiért minden szabadidejét a BMX-nek szenteli.Azonban az életét nem csak az Olimpia fogja megváltoztatni...