18.fejezet

14.000 megtekintésen túl.23 rendszeres olvasó, sok pozitív komment.                            csodálatosak vagytok.! nagyon örülök minden pozitív visszajelzésnek.remélem ezzel a résszel sem okozok csalódást.jó olvasást.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki lóg a csengőn.Pontosabban valakik.Mint kiderült, amikor fáradtan kinyitottam az ajtómat.Az öt fiú kérdőn nézett rám, miközben behívtam őket.Harry adott egy gyors csókot, majd ő is tovább bámult.

-Mi a gond?-ásítottam.

-Mi keltettünk?-kérdezett vissza Liam.

-Aha.Ennyire látszik?-nevettem fel fáradtan.

-No comment.-borzolta össze a hajamat Loui, ami így még rémesebben állhatott, mint eddig, de nem igazán érdekelt.

-Amúgy, minek köszönhetem a látogatásotokat?

-Lesz egy rádióadás délben.És a barátnők is hivatalosak rá...-mondta Harry.

-Óó-vigyorodtam el.-De ugye nekem nem kell beszélnem?

-Dehogynem.Mondj valami jót rólam.-nevetett Haz kedvesen.

-Nekem ez nem fog menni.-fehéredtem le.

-Nem tudsz Harry-ről jót mondani?Ejnye, te lány!-röhögött Zayn.

-Neem-bokszoltam bele játékosan a karjába.-De tényleg.

-Ne aggódj szépségem, minden rendben lesz.-suttogta a fülembe Harry, miközben magához ölelt.

A többiek el voltak foglalva Zayn poénján, úgyhogy valószínűleg nem hallották meg Harry szavait.

Kivéve Niall.Ő csak minket figyelt meredten.Amikor ránéztem, elkapta a tekintetét.Nem értettem.

-Akkor én elmegyek készülődni.-jelentettem be.-Addig maradjatok itt!

Gyorsan fogat mostam, és felvettem egy ruhát, amiről azt gondoltam, nagyjából megfelel.

Aztán kiléptem a szobából.Hát, azt hiszem nem gondoltam át, hogy otthagyok 5 srácot a nappalimba.(...)

Mikor Liam megdicsérte a ruhámat, el is indultunk a többi lányért.Kivéve Chelsea-ért.Az ominózus eset óta óta nem keresett.De nem is voltam rá kíváncsi.

 Először Perrie-ért mentünk el, aztán Eleanor-ért, majd végül Danielle-ért.Úgy tűnik, ők tudtak róla, hogy ma jelenésünk van.

Egy stúdió szerűség elé érve, leparkolt a hosszú limuzin, mi pedig kimásztunk.

A srácok előre mentek, nyilvánvalóan tudták már a járást.Mindenki megragadta a barátnője kezét, csak Niall tántorgott egyedül mögöttünk.Kicsit megsajnáltam, úgyhogy elengedtem Harry kezét, és bevártam őt.Harry kicsit meglepődött, de mikor elmosolyodtam, megnyugodva tovább lépkedett.

Niall rám vigyorgott, majd átölelte vállam, és úgy mentünk tovább.Ez többet mondott minden szónál.

Így mentünk a többiek után, akik megvártak minket az ajtóban.

Beléptünk az ajtón, amin egy szépen berendezett rádió-stúdió volt.Niall elengedett engem, és biztatóan rám mosolygott.Én pedig odaléptem Hazza-hoz, és megfogtam hatalmas kezét.Lenézett rám, és aranyosan rám vigyorgott.Magához húzott, és egy puszit lehelt a szám sarkára.

Közben a rendezők leültettek miket, székekbe, előttünk pedig egy képernyő, és egy mikrofon volt.

Bemutatkoztunk, majd el kezdték először a fiúkat, majd minket kérdezgetni.

Kaptunk pár lazább kérdést, de volt pár, ami elég intim volt, vagy egyszerűen nem kötöttem volna mások orrára...

A rádióadás gyorsan eltelt, utána csináltak pár csoportképet, aztán el is mehettünk.De már így is volt 2 óra.

Ez után úgy döntöttünk, hogy beülünk a Nando's-ba, Nialler legnagyobb örömére.

Mivel szerencsére alig volt pár ember, volt helyünk, ezért elfoglaltunk egy hosszú asztalt.

Mindenki rendelt enni, vagy csak inni, amit hamar kihoztak.Niall rengeteg kaját vett, szerintem elég lett volna mindnyájunknak külön-külön.Nagyon jól szórakoztunk, sokat röhögtünk, és szerencsére Niall is jobban lett.

4 óra körül elhagytuk a Nandos't és hazafelé indultunk.

Harry vezetett.Mindenkit hazavitt, engem hagyott legutoljára.Azt hittem, miután hazahozott elmegy, de ehelyett feljött velem a lakásomig.

17.fejezet

+13.700 megtekintés, 21 rendszeres olvasó.Nagyon boldog vagyok, de egyben csalódott is.Nagyon kevés időm van, ezért kicsit csúsztam ezzel a résszel, amiért elnézést kérek, de remélem megérte várni :) És a másik.Örülök a sok kominak, de a legtöbb névtelenül érkezik, ami azt is jelentheti, hogy a nagy rész komikat 1 ember írja.És akkor nem sokat ér a blog:| szóval szeretnélek megkérni titeket, hogy még ha névtelenül írtok, legalább írjátok a végére a nevetek.Ez fontos lenne.És bocsi a regényért, jó olvasást.!Ja és bocsi, hogy rövidke lett, de ez egy részlet, a többit a következőre tartogatom, és ebben hülyén jött volna ki.puszi.

Percekkel később erőt vettem magamon, és felálltam.Eddig vártam.Harry nem jött oda.Lehet hogy szégyellte.Vagy nem is érdeklem már.Nem tudom.

Niall felnézett rám, én pedig bólintottam.Elég erős voltam.Lementem a lépcsőn, a szőkeség pedig követett.

A többiek addigra eltűntek a tévé elől.Ki akartak maradni belőle.Csak Harry ült a kanapén, kissé talán magába roskadva.Niall biccentett, hogy kint megvár.

-Nelly.-csapott bele rögtön Hazza.-Tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek.-ennél a mondatnál felkelt a fotelből, és hozzám lépett.-De a munka is fontos az életemben...

-Az a munkád, hogy más nőkkel csókolózol amikor van barátnőd?-vetettem oda.

-Nem.-közeledett hozzám még jobban, és megfogta a kezem, de elrántottam.

-Tényleg.Mégis ki volt az a lány akit helyettem letepertél?-gondolkoztam.

-Az...Az nem lényeges.-hajtotta le a fejét.

-Már hogy ne lenne érdekes Harry?!

-Figyelj, tényleg mindegy.Megtörtént, megbántam.Ahogyan Ő is.Biztos vagyok benne.

-Nem érdekel.Ami történt, megtörtént nem?

-De..-hajtotta le a fejét.Kicsit megsajnáltam.

-Csak annyit kérek, mondd el, hogy ki volt az.

-Chelsea...-nyögte ki halkan.Én meg leblokkoltam.

-Chelsea...Chelsea?

-Chelsea...De tényleg be voltunk rúgva, és csak egy csók volt, nem jelent semmit!Részemről.

-Persze..csak egy csók...Niall tudja?

-Nem igazán.-húzta el a száját.

-Nem kéne elmondani neki?-kerekedett el a szemem.

-De.El kéne...

-Jó, ezt rátok bízom.

-Akkor nem haragszol?-nézett fel aranyosan.

-Ezt azért nem mondanám.De-adtam meg magam.-Felejtsük el...

-Imádlak.-ölelt át szorosan, amit szívesen viszonoztam.Nem akartam neki fájdalmat okozni, ahogy Ő nekem.Nem ér annyit.De még egy esélyt adok neki.

-Haza szeretnék menni.-toltam el magamtól.

-Persze.Hazaviszlek.-kereste a kulcsát.

-Nem kell.Gyalog mennék.-mondtam halkan.

-Ó, oké.Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.

-Én is téged.-adtam neki egy puszit az arcára.

Aztán kiléptem a meleg júliusi estébe.

Niall egy padon várt a kertben.Az érkezésemre felkapta a fejét, és halványan elmosolyodott.

-Gyors volt, szóval kibékültetek.-tippelt.

-Igen.-mondtam halkan, a földet tanulmányozva.

-Mi a baj?-emelte fel az állam kedvesen.

-Niall,Ennek te nem fogsz örülni.-kezdtem bele, mert ha Harry-ékre bízom, valószínűleg soha nem derül ki az igazság.-Akit Harry megcsókolt, az a lány...Chelsea.-nyögtem ki nehezen.

Niall nem volt meglepődve, csak keserűen mosolygott.

-Mi az, meg sem vagy lepve?-néztem a szemébe, miközben elindultunk London utcáin.

-Nelly.-állt meg.-Engem nem érdekel már Chelsea.Lezártam vele az ügyet.

-MI?De miért?-néztem rá meglepődve.

-Nem nagyon szeretnék róla beszélni.A lényeg, hogy vége.-nézett a szemembe, és megölelt.

-Rendben.-bólintottam, és továbbmentünk.

Az út ezután szótlanul telt, csak a házunk előtt torpantunk meg.

-Köszönöm, hogy elkísértél.-mosolyodtam el.

-Nincs mit.-bólintott mosolyogva, hozzám lépett, és nyomott egy puszit a homlokomra.

Utána megfordult, és haza felé tartott.Ebben a pillanatban imádtam őt.

Még bámultam utána egy ideig, de mikor már nem láttam már, bemenetem a házba, fel a lakásomba, bezártam magam mögött az ajtót, és elmentem zuhanyozni.Több mint 15 percig folyattam magamra a meleg vizet, és azt hiszem ezzel levetkőztem a problémáimat...